Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

ne fizetni, de úgy vélem, hogy megérné, mert ezen az úton lehetne modernebb gazdasági mentalitást a fiatal falusi generációkba belevinni. d./ Nem tartom kizártnak, hogy nagyobb ipari vállalatok hajlandók volnának a falu kultúrájának emelésében közvetlenül is részt venni. Ennek két módja volna lehetséges. Az egyik, hogy elesettebb vidékeken egy vagy két községet karolnának fel, és gondoskodnának azon község kulturális nívójának az emeléséről - természetesen mindig megfelelő ellenőrzés mellett. - Elképzelhető volna, hogy a nagyvállalat, mely erre vállalkozik, a patronizált községben telepít le nyugdíjasokat, fizet orvost, fenntart egy betegotthont, esetleg szülő- és csecsemőotthont, ismeretterjesztő előadásokat tartat, a gazdakört ellátja könyvtárral, ösztöndíjakat ad a tehetséges szegény tanulók iskoláztatására stb. Kisebb mértékben megvalósítható ez a gondolat olyképpen is, hogy a vállalatok, ahelyett, hogy maguk szolgálatába vennének fel állástalan diplomásokat, ugyanolyan létszámú állástalan diplomásnak, vagy pedig ugyanolyan költséggel nagyobb számú diplomásnak falusi elhelyezéséről gondoskodnának az illetékes hatósági szervek által meghatározandó helyeken és feltételek mellett. Mielőtt a mezőgazdaság egyéb kérdéseit érinteném, röviden meg kell emlékeznünk 2.1 az ún. ifjúsági kérdésről. Nézetem szerint ennek a kérdésnek a megoldása ad hoc intézkedésekkel és elhelyezési akciókkal nem érhető el, sőt az ilyen akcióknak szoktak a későbbi időpontokban kellemetlen visszahatásai is jelentkezni. Ha a vállalatok fel is vesznek hirtelen 500 fiatalembert, ez azt jelenti, hogy a következő egy-két évben kevesebbet fognak felvenni. A megoldás tehát a gazdasági élet fejlesztésével érhető csak el, de lényegcsen hozzájárulhat mindaz, amit a falu kulturális problémáinak felkarolásával kapcsolatban a fent elmondottak szerint is tehetünk. (Ismétlésekbe nem bocsátkozom, csak röviden említem: adóügyi jegyzőgyakornokok, új és a szövetkezeti mozgalomba bekapcsolódó tanítók, orvosok, gondozónők, mezőgazdasági kamara kerületi szervei stb.). Ebben a vonatkozásban nem szabad elfelejteni, hogy az intelligencia elhelyezését illetőleg az ipar és a kereskedelem nyújt elsősorban sanszokat, úgy, hogy az iparfejlesztés fontossága az ifjúsági kérdés szempontjából is újból kidomborodik. Az ifjúsági kérdés organikus megoldásához szerintem igen szigorúan alkalmazott szelekción keresztül vezet az út. Ezt a szelekciót politikailag megkönnyíti bizonyos nem nagyon jelentős (évi kb. 500 000 pengős) áldozatnak a vállalása a költségvetésben abból a célból, hogy ösztöndíjak kiutalása, tandíjmentességek nyújtása, menzaellátás és tankönyvek rendelkezésre bocsátása az arra érdemes szegény sorsúak részére megkönnyíttessék. Minthogy pedig azzal szembe kell néznünk, hogy még jó ideig szegény ország fogunk maradni, ahol az igénytelenség a legnagyobb polgári erénynek számít, gondosan kerülendőnek vélném mindazt, ami az igényeknek az illető társadalmi helyzete és jövőbeli boldogulásának lehetősége szempontjából túlméretezett növelését jelentené. Ezért vannak aggályaim az internátusi rendszer kiszélesítésével szemben.