Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

III. FEJEZET DOKUMENTUMOK IMRÉDY BÉLA POLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉRŐL

sáról, illetve annak megalapozásáról. Folytatólag bátor vagyok rámutatni egyes olyan, a bizottság tárgyalásainak körébe tartozó kérdésekre, amelyek komoly megfontolást igényelnek. Arra az esetre, ha a bizottság működése létrejön, ezek a most elmondandók adalékul szolgálhatnak a bizottság által behatóbban tárgyalandó kérdések természetének megvilágítására, arra az estre viszont, ha a kormány nézete szerint egy ilyen bizottság működésbe helyezése nem volna megvalósítható, rámutatnak egyes problémákra, amelyeknek megoldását szükségesnek és keresztülvihetőnek tartom, illetve amelyeket jobb időkig kikapcsolandóknak vélek. A kérdéseket egyenként tárom fel, lehetőleg oly sorrendben, hogy bizonyos logikai kapcsolódás legyen közöttük. 1./ A falu és a város anyagi és szellemi kultúrájában oly különbség észlelhető, amelynek további fokozása, de még fenntartása is a legsúlyosabb társadalmi bajokat idézheti fel. Ezt a szintkülönbséget a falu érdekeinek fokozott felkarolásával kell kiegyenlíteni, és ezért egyelőre a város és különösen a főváros igényei, bármily tetszctőseknek látszanak is, háttérbe szorítandók. Ertem ez alatt különösen azt, hogy a főváros az amúgy is gyéren képződött nemzeti tőkéket lehetőleg ne vegye igénybe a maga részére, hanem hagyja azokat falusi és agrár célok szolgálatába állni. A falu felkarolása a mezőgazdaság helyzetének javítása útján érhető cl a legtermészetesebben. Erre a rendkívül komplex kérdésre később is csak röviden utalok, most egyéb idevágó gondolatokat hozok fel. a./ Szükség van szerintem a falusi intelligenciának növelésére, egyrészt, hogy a meglévő intelligenciának minél több hasongondolkozású társa legyen a falun, másrészt, hogy a falu újabb fogyasztókat és társadalma több szellemi vezetőt és jegecesedési pontot nyerjen. Éppen ezért a már úgyis elhatározott önállósítási alapot kizárólag a falu szolgálatába vélném állítandónak. Előbb említettem orvosoknak és (adóügyi) jegyzőgyakornokoknak falura telepítését. De szó lehetne esetleg a mezőgazdasági kamarákhoz kapcsolva körzeti tanácsadóknak beállításáról, valamint az óvónők és gondozónők számának szaporításáról (Zöldkereszt, Stefánia

21 erősebb támogatása útján.) Sokat lehetne tenni abban az irányban is, hogy nyugdíjasok falura költözzenek. E tekintetben két intézkedés lehetőségét látom. Az egyik, hogy az állam csökkentse vagy szüntesse meg a nyugdíjasoknál a lakbérosztályok közötti különbséget s egalizálja a lakbéreket, valahol a jelenlegi skálának a közepe táján. Szó lehetne arról is, hogy az állam a lakbér-nyugdíjak lecsökkentése útján elért megtakarítást arra használja fel, hogy nyugdíjasai számára vidéken lakóházakat építsen, az a megoldás is le21 Zöldkereszt mozgalom: az Országos Közegészségügyi Intézet szervezésében 1926-ban megindult falusi egészségvédelmi akció, amelynek keretében anya-, csecsemő- és gyermekvédelemmel, a tüdővész és más népbetegségek elleni küzdelemmel foglalkoztak. Szervezeti alapját a falusi egészségházak és a zöldkeresztcs védőnő hálózat képezték. - Stefánia Szövetség: 1915-ben alakult társadalmi, majd 1917-től állami jellegű szervezet a várandósok, szoptatós anyák, újszülöttek és három éves korig a kisgyermekek egészségi és szociális védelmére. Kötelékébe tejkonyhák, anyaotthonok, szülőintézetek, bölcsődék, óvodák, gyermekkórházak tartózta. 1941 -ben intézményeit átadta a Zöldkereszt mozgalomnak.