Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

Jenő unszolására és közvetítésével az ő lakásán végül mégis létrejött a „csúcstalálkozó", a nyilasvezér hiába várt Imrédy olyan értelmű kijelentésére, miszerint Szálasi tévedett a módszerekben, de ő is tévedett Szálasinak és mozgalmának megítélésében. Ezért kölcsönösen felejtsék el a múltat, és együtt közös erővel dolgozzanak tovább. Ehelyett Imrédy az iránt érdeklődött, hogyan érezte magát a börtönben, ahová - ezt mindketten jól tudták - az ő miniszterelnöksége idején került. A nem túl tapintatos, de célzatos megjegyzés Szálasiból azt a politikai tárgyaláson kissé szokatlan, s csupán nehezen elfojtható vágyat váltotta ki, hogy „hasba rúgja" beszélgetőpartnerét. Az első találkozás a kölcsönös ellenszenv, sőt gyűlölet ellenére azzal végződött, hogy Szálasi kijelentette, hajlandó „megbocsátani", Imrédy pedig kifejezte azon meggyőződését, hogy „együtt fognak tudni haladni".

71 A megállapodás csak arra szorítkozott, hogy a képviselőházban egyeztetik álláspontjukat, és bizonyos kérdésekben közösen járnak cl. Ennek - az együttesen mozgósítható kb. 70 főnyi képviselőt tekintve - kétségkívül lehetett bizonyos súlya és okozhatott kellemetlenségeket a Teleki-kormánynak. 1941 első felében folytatódott az egyezkedés. Szálasi elutasította az imrédysták azon igényét, hogy a vezetés nekik jár, hiszen övék a szellemi fölény, míg a másik fél csak tömegekkel rendelkezik. A nyilasok vezére szerint viszont az a tömegmozgalom, amely képtelen önmaga vezető rétegét kialakítani „a pokolra", ellenben a fej törzs nélkül „a panoptikumba" való.

7 Az MMP vezetése az esetleges fúzió feltételéül szabta, hogy Szálasi mondjon le a hungarizmusról, a nemzetiségek, különösen a németség szervezéséről, és adja fel azon célkitűzését, hogy ő lesz majd a magyar Duce, a mindenható vezér és diktátor, az államfői méltóságában, de hatalom nélkül meghagyott Horthy mellett.

73 Szálasi számára azonban mindhárom kívánság elfogadhatatlannak bizonyult. Imrédy sem szorgalmazta az esetleges fúzióhoz vezető tárgyalásokat. Rátz Jenő és Ruszkay Jenő, a két közvetítő megegyezett abban, hogy bizottságot hoznak létre az ellentétek elsimítására, a két pártvezér részvételével. Imrédy viszont kijelentette, hogy nem adott Rátznak felhatalmazást ilyen messzemenő tárgyalásokra, annál is inkább, mert ő maga „még nem tartja elég érettnek az időt" közös megbeszélésekre.

74 A kapcsolatok szorosabbra fűzése már csak azért sem állott érdekében, mert 1940-1941 fordulóján egyre több jel mutatott arra, hogy az előző év őszén megvalósult, de igazán soha meg nem szilárdult nyilas-nemzetiszocialista egység, inkább előbb, mint utóbb ismét felbomlik. Saly Dezső, a jól tájékozott katolikus újságíró információi szerint „... a magyarországi nyilas front ... két táborra szakadt, misztikusokra és realistákra. Az előbbiek feltétlen engedelmességgel veszik tudomásul Szálasi csodabogarait, készek a vezért minden ideológiai kirándulására követni, az utób71 Uo. 1940. 117-118. p. 72 Uo. 1941. 1. p. 73 Uo. 1941. 23. p. 74 Uo. 1941. 25. p.