Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

vád szerint - segítséget nyújtott a lázadás után a nyilasmozgalom hatalmának megtartásához. Ezek a ténymegállapítások csak látszólag nyújtanak olyan tényállást, amelyek alapján vádlottnak a nyilas lázadásban való részvétele kimutathatónak látszik. Külön-külön vizsgálva az egyes vád tárgyává tett tevékenységi mozzanatokat, azt kell megállapítani, hogy a Magyar Megújulás Pártjának 1940. évi október havában történt megalapítása már időben is oly távol esik az 1944. évi október 15-i nyilaslázadástól, hogy azzal semmiféle összefüggésbe nem hozható. Ugyancsak már az időbeli különbség kizárja azt, hogy a palamenti pártszövetséget tekintsük a nyilaslázadás elősegítőjének. Ez az időbeli különbség valamennyire a KABSZ alapítása és a nyilaslázadás viszonylatában is megvan. Itt vádlott bűnösségét kizárni alkalmas az a szintén valónak elfogadott körülmény, hogy az elnöki tisztségtől vádlott már augusztusban megvált, s ha nyújtott is a KABSZ valamilyen segítséget a nyilasok lázadásához, ebben a segítségnyújtásban vádlott saját személyét tekintve nem volt részes. A Nemzeti Szövetségben való tagság még nem vezető jellegű cselekmény. Nincsen a perben adat arra, hogy vádlott a Nemzeti Szövetség életében vezető jellegű tevékenységet fejtett volna ki, s így már ez okból sem állapítható meg az, hogy vádlott az Nr. 11. §.-ának 4. ponjában meghatározott háborús büntettet elkövette. A vádlott cselekményeinek a nyilasmozgalommal és különösen a lázadással való összefüggése nincs ugyan bebizonyítva, s így e részben a nyilas lázadásban való részvétel vádja alól fel kellett őt menteni, ami nem jelenti azonban egyben azt, hogy a vád tárgyává tett, most vázolt cselekményei nem vonhatók büntetőjogi értékelés alá. Már maga a fasiszta jellegű egyesület vezetése is büntetendő cselekmény. Ebben az értelemben való értékelést az Országos Tanács azért mellőzte, mert vádlottnak vonatkozó szereplése már megfelelően értékelve van bűnösségének az Nr. 11. §. 1. pontjában való megállapításánál. Ott utalt ugyanis az Országos Tanács arra, hogy vádlottnak mint pártvezérnek, vagy mint az országgyűlés tagjának már ebben a minőségében módjában állott volna a háború kiterjedésének meggátlására valamit tenni. S így ez a mulasztása is beleolvad a terhére már megállapított Nr. 11. §. 1. pontja alá eső bűntettbe. III. A vádlott bűnösségét a 11. §. 6. pontjában megállapított egyrendbeli háborús bűntett tekintetében helyesen mondotta ki az elsőbíróság. Ebben a részben az Országos Tanács az elsőbíróság ítéleti rendelkezését helybenhagyandónak látta. Figyelemmel azonban arra, hogy az elsőbíróság csak egész hézagosan ismertette vádlott vád tárgyává tett beszédeit és írásait, azokból a következő idézetek emeli még ki: 1940. november havában pécsi beszédében a következőket mondotta: „A második zsidótörvényt, amelyet az én kormányom nyújtott be, a parlament annyi enyhítéssel, záradékkal, kibúvóval emelt törvényre, hogy határozottsága jelentősen csökkent. A végrehajtásról pedig ne is beszéljünk! Csak két pontra utalok: a tanúsítványok útvesztőjére és az »Aladarokra«. Amíg lélekben nem fordul mindenki szembe a liberá-