Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

gatív magatartást, mint olyant, amit a pozitív magatartás eleve feltételez, nem kutatott, így különösen nem igyekezett vádlott cselekményeit értékelni abból a szempontból, hogy például, mint pártvezérnek, vagy mint az országgyűlés tagjának módjában állott volna-e a háború kiterjedésének megakadályozása végett valamit tennie. Az a körülmény ugyanis, hogy vádlott bizonyíthatóan más irányba fejtett ki jelentős tevékenységet, szükségképpen bizonyítja azt is, hogy a háború kiterjedésének megakadályozására semmiféle szereplési körben, semmiféle említésre érdemesíthető lépést nem tett, elmulasztotta tehát az ország mentése érdekében számára esetleg nyitva álló lehetőségek kihasználását. Az Nr. 11. §. 1. pontjának első és második bekezdése között a fentiek szerint kimutatható fogalomegység még fokozottabban felismerhető magának az első bekezdésnek a keretei között. Az itt említett tevékenység (pozitív magatartás) mint fogalomelem, beleolvasztja önmagába vádlottnak minden tettét, mellyel a háborúnak reánk való kiterjedését vagy részvételünk fokozását elősegítette. A törvény vázolt értelmezéséhez képest az Országos Tanács már elvileg - tekintet nélkül a megállapítható tényállásra - tévesnek látta az elsőbíróság ítéletének azon rendelkezéseit, melyek többrendbeli Nr. 11. §. 1. pontja alá eső cselekmény elkövetését róják fel vádlott terhére, s melyek szerint tehát figyelmen kívül hagyta az elsőbíróság azt a szabályt, hogy a tevékenység, mint ilyen, az abban megmutatkozó tetteket egységbe olvasztja. Minthogy elvi megfontolás alapján csak arról lehet szó, hogy vádlott a háborúba sodródásunkat elősegítette, s ezáltal, tekintet nélkül egyes tetteinek számára, egyrendbeli háborús bűntettet követett el, az Országos Tanácsnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy vádlottnak mely vád tárgyává tett tettei illeszthetők be abba a tettsorozatba, nevezetesen tevékenységbe, amely a bűncselekményt megvalósította. Figyelemmel arra a körülményre, hogy az Nr. 11. §. 1. pontja az 1939. évi háborúnak reánk történt kiterjedése stb. elősegítését rendeli büntetni, az Országos Tanács ugyancsak elvi megfontolás tárgyává tette, hogy a háború kitörését megelőző időben megtörtént cselekmények értékelhetők-e olymódon, melyek az akkor még nem létező háború kiterjedését elősegítették. Kézenfekvő ugyanis az a kérdés, hogy addig, amíg a háború meg nem indult, amíg az csak sejtelem tárgya lehetett, lehetett-e ezzel kapcsolatban valakinek olyan szándéka, hogy ezt a még nem létező háborút reánk való kiterjedésében elősegítse. Ezt annyival is inkább mérlegelés tárgyává kellett tenni, mert a vád ide vonatkozóan terheli vádlottat 1938-ban és 1939. év elején elkövetett cselekményekkel. A vád és az elsőbíróság ugyanis vádlottnak azt a cselekményét, hogy 1938. év szeptember 29-én a Münchenben kelt négyhatalmi döntés ellenére, mint Magyarország miniszterelnöke elfogadott egy olyan megoldást, hogy a Csehszlovákiával szemben néprajzi adatok alapján támasztott igényünk tárgyává [sic!] ne a négyhatalom, hanem Anglia és Franciaország kikapcsolásával csak Németország és Olaszország döntenek, úgy értékeli, hogy már ezzel a tettével is elősegítette vádlott az 1939. évi háborúnak reánk való kiterjedését.