Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
A Nr. 15. §. 1. pontja alá vont kétrendbeli cselekményben (I. és II. tételek) vádlott bűnösségét megállapító elsőbírósági rendelkezést a Bp. 385. §. 1/b. pontja alapján megsemmisíti, és vádlott cselekményét egyrendbeli, a Nr. 15. §-ának 1. pontja alá eső népellenes bűntettnek minősíti. Az elsőbíróság által kiszabott halálbüntetést azzal, hogy azt golyó által kell végrehajtani, és hogy azt aNrn. 7. §. a.), a 11. §. a.) pontjai, a 2. §. második bekezdése alapján 579 a Btk 96. és 99. §-ai alkalmazása mellett, az előbbiek szerint megállapított, illetve fennmaradó Nr. 11. §. 1. pontja, 11. §. 6. pontja alá eső kétrendbeli háborús - és a 15. § 1. pontja alá [eső] egyrendbeli népellenes - összesen tehát háromrendbeli bűntett miatt tekinti kiszabottnak, helybenhagyja. Az elsőbíróság ítéletének egyéb, nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit pedig helybenhagyja. Indoklás Alaki kérdésekben: A Népbíróság helyes indoklással állapította meg hatáskörét a vád tárgyává tett háborús és népellenes bűntettek tekintetében. Az Országos Tanács az elsőbírói indokláshoz mindössze csak azt fűzi hozzá, hogy az 1945. évi VII. tc. rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából közömbös, hogy a miniszterek alkotmányjogi felelősségét megállapító 1848. évi III. tc. 32-36. §-ai kifejezetten hatályon kívül vannak-e helyezve vagy sem. Ennek az alkotmányjogi törvénynek hatályosságából ugyanis nem a népbírósági hatáskör kizárása, hanem csupán az következne, hogy megállapítható lesz a miniszter alkotmányjogi felelőssége adott esetben az 1848. évi III. tc. alapján, ha a cselekmény esetleg nem merítené ki az 1945. évi VII. tc-ben meghatározott valamelyik háborús vagy népellenes bűntett tényálladékát, hanem például mindössze csak az ország függetlenségét veszélyeztette, anélkül, hogy Magyarország háborúba sodródásával okozati összefüggésbe volna hozható. Nrn: Népbírósági novella, a 81/1945. M.E. sz. alaprendeletet módosító, 1945. május l-jén hatályba lépett 1440/1945. M.E. sz. rendelet, amely a kiszabható büntetésnemeket és büntetési tételeket is újraszabályozta. A 7. § a. pontja alapján az Nbr. 11. § 1-6 pontja alá cső cselekményekre halálbüntetés szabható ki (b. pont alapján még életfogytiglani kényszermunka, c. pont alapján legkevesebb 10 évi kényszermunka volt kiszabható, amit csak testi alkalmatlanság esetén lehetett fegyházra változtatni). A 11. § a. pontja szerint a Nbr. 15. § 1-6. pontja alá eső népellenes cselekményekre, amennyiben más jogszabály súlyosabb büntetést nem rendel, legkevesebb 5 év kényszermunka (vagy a b. pont szerint 5-10 év börtön) volt kiszabható. A rendelet 2. §-ának 2. bekezdése szerint „halálbüntetés kiszabásának akkor van helye, ha a cselekményre a büntető törvények vagy a jelen rendelet halálbüntetést állapítanak meg, és ha a cselekmény tárgyi súlyával és a vádlott alanyi bűnösségének fokával egyedül a halálbüntetés áll arányban. A Bp. 32 §-a alkalmazásának a népbíróság előtti eljárásban nincs helye."
