Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

hirdette Imrédy, hogy „... ki kell cserélni a lelket, nemcsak a szellemi életben ... hanem a gazdasági életben is - ez a zsidókérdés igazi megoldása".

62 Az imrédysta agrárprogram gerincét a zsidó kézben levő birtokok kisajátítása, a nagybérletek átalakítása kisbérletekké, és a nagybirtokon a kisbérleti rendszer általánosítása képezte. Lényeges elem volt továbbá a kisbérlet megváltásának és öröktulajdonná emelésének megkönnyítése, valamint a hitbizományok megszüntetése, az ún. „célvagyonok" kivételével. Törekvéseik tehát a zsidó tőke teljes kiiktatására, az arisztokrácia mezőgazdasági pozícióinak visszaszorítására és a mezőgazdasági proletariátus semlegesítésére irányultak. Célkitűzéseik eredője a magyar mezőgazdaság polgári fejlődésének irányába mutatott. A totális állami irányítást a gazdasági élet minden területén be kívánták vezetni. Ezt a belpolitikai-társadalmi szempontokon túl szükségesnek vélték a hitleri „új rend"-hez való maximális alkalmazkodás biztosítása érdekében is. Az MMP programjában éppen az „irányított nemzeti gazdálkodás" címszó alatt szerepelt „... az új Európa gazdasági rendszerébe való mielőbbi szerves beilleszkedés ..." követelménye, „... hogy ebben az összehangolásban nemzeti érdekeink érvényesítésére cselekvő és kezdeményező részt vállalhassunk". A gazdasági betagolódás elvi alapjaként Imrédy maradéktalanul elfogadta a „nagytérgazdaság" elvét, a náci hódító politika egyik különösen divatos jelszavát. Szerinte a világ jövő rendjének pillérei a „nagytéralakulatok", amelyek egyike Európa lenne. Ismételten hangsúlyozta azonban a „fokozatosságot", a nagy nemzetek részéről szükséges „tapintatot". A Magyar Megújulás Pártja programja napirendre tűzte a bethleni ellenforradalmi rendszer közjogi építőköveinek felszámolását, illetve átalakítását. Az állam egyszemélyi vezetője a miniszterelnök lenne, aki többé nem „primus inter pares", hanem valójában diktátor. Kizárólagos joga munkatársainak, elsősorban a minisztereknek a kinevezése, egy polgári vezérkar formálása. Ezt a hatáskört Imrédy nyilván önmagának szánta, hogy Mussolinihez hasonló hatalmi helyzetbe kerüljön. A Magyar Megújulás Pártja célul tűzte ki az összes politikai alakulat felszámolását, és a „baloldali nemzetköziség szellemét hordozó politikai pártok és szervezetek" azonnali betiltását. Az új egykamarás „országgyűlést" a „nemzetszervezet" kiküldöttei és a „hivatásszervezetek" képviselői alkotnák, tehát szerkezete hasonlítana az Olaszországban 1938 decemberében életre hívott „Fasciók és korporációk kamarájához". Imrédy szerint a hivatásrendi intézmény „... az egyetlen alternatívája az osztályharcos szembenállásnak..." Ennek révén biztosítható „... a kapitalista munkaadó és a marxista munkás kiküszöbölése ...", mert a kamarák, a korporációk magyar változatai, a munkaadókat és munkavállalókat „munkatársi egységbe" fognák össze, és nemcsak célkitűzéseikben, de szervezeti formáikban is „teljes elfordulást" jelentenek az osztályharc gondolatától. A hatalomra jutás után létrehozandó új organizációt nemzetszervezetnek nevezték, és olyan funkciót töltött volna be, mint a fasiszta tömegpártok. Ezt bizonyítják 62 Új Magyarság, 1939. július 1. 40