Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

cselekményei nem vitathatóan vezető jellegűek voltak tartalmunkban és megjelenési (pártvezetőtől, illetőleg a vezetőtől, illetve az elnöktől származtak) formájukban is. Ugyanígy azonban vezető jellegűnek kell minősíteni a Nemzeti Szövetségben kifejtett működését, cselekményeit is azért, mert eme jelleg nem csupán a cselekmény tárgyi megjelenéséből állapítható meg, hanem vezető jelleget ad bármely cselekménynek a személyi vonatkozás, hogy tudniillik a cselekmény kitől származik. Márpedig a vádlott a politikában vezéri (vezetői) egyéniség volt, nem csak azért, mert korábban Nemzeti Bank elnöki, miniszteri, miniszterelnöki, párt- és szövetség vezetői tisztségeket töltött be, hanem hatalmas egyéniségénél, műveltségénél és páratlan gazdasági szaktudásánál fogva is. S az ezekben rejlő személyi súlyát a szélsőjobboldalon is elismerték, hiszen nemzetiszocialista felfogásánál és feltétlen németbarátságánál fogva maguk közé tartozónak tekintették. Mindezeknél fogva a vádlott a Nemzeti Szövetségben nem lehetett „közkatona", bár ott semmiféle tisztséget nem viselt. Maga az a tény, hogy ott volt a Szövetségben, hogy ott fel is szólalt több ízben, már döntő befolyással volt a szövetség többi tagjainak magatartására, annál is inkább, mert politikai és ideológiai felfogásában és a Szövetség célja tekintetében köztük és a vádlott között lényeges különbség nem volt. Ezek után eldöntendő kérdésül az merül fel, hogy vajon vádlottnak eme vezető jellegű cselekményei okozati összefüggésbe hozhatók-e, segítségnyújtásnak minősülnek-e, a nyilas mozgalomnak a hatalom megszervezésére irányuló lázadásban és a hatalom megtartásában. A népbíróság jogi felfogása szerint az okozati összefüggés és segítségnyújtás fennforog. A vádlott ugyanis szálláscsinálója volt a Nyilaskeresztes Párt és a Hungarista Mozgalom uralomra jutásának. Egyrészt azért, mert a Magyar Megújulás Pártjának ideológiája, politikai iránya és feltétlen tengelybarátsága, valamint a Nyilaskeresztes Párttal való s a tényállásban megállapított együttműködési készsége a két párt között tárgyi vonatkozásban bizonyos összhangot teremtett, s a teljes együttműködésnek csupán azok a személyi ellentétek voltak akadályai, melyek a vádlott és Szálasi Ferenc között fennálltak. Másrészt azért, mert a vádlott pártjának igen sok tagja személyi és közéleti súlyánál fogva rokonszenvesebb volt a politikai hatalom birtokosai szemében, mint a nyilasok. S így a párt és tagjai mintegy lelki összekötő kapocs volt a Szálasiék és azon pozíció birtokosai között, mely pozíció elnyerésére a nyilasok törekedtek. Úgy lehet szemléltetően kifejezni az akkori helyzetet, hogy ha Imrédyék nincsenek közbül, nem tartják vállaikat lépcsőfokként a nyilasok lába alá, Szálasiéknak sokkal nagyobbat kellett volna ugraniok, (s ami esetleg nem is sikerült volna), hogy felkerüljenek a hatalom polcára. Kétségtelen tehát, hogy magának a pártnak megalapítása, fejlesztése és irányítása elősegítette a Nyilaskeresztes Pártnak a cél felé (a hatalom megszerzése) való előbbre jutását. Egy további lépésben rejlő segítségnyújtás volt a Magyar Nemzeti Szocialista Párttal való parlamenti szövetkezés. Ennek a pártnak célkitűzései és a Nyilaskeresztes Párt programja között ezután már igazán semmi különbség nem volt, s c párt vezé-