Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

Y. 17 A népbíróság a III. 1./ fejezetben megállapított tényállásban, vádlott ott körülírt cse­lekményeiben, maradéktalanul ismerte fel a 81/1945. M. E. számú rendelet 11. §-a 1. pontjának 1. bekezdésébe ütköző, s annak 1. illetve 2. tétele szerint minősülő egy-egy rendbeli folytatólagosan elkövetett háborús bűntettnek összes alkotó elemeit. Vádlott ugyanis a cselekményeket magyar miniszterelnökként, illetve magyar tárcanélküli gazdasági csúcsminiszterként, pártvezérként (miniszterelnöksége alatt az Egységes Pártnak, 536 mint gazdasági miniszter a Magyar Megújulás Pártjának volt a vezére), tehát vezető állásban követte el. a./ Az pedig, hogy egyrészt a kéthatalmi döntés és az antikomintem paktumhoz való csatlakozás, másrészt a Szovjet részéről a budapesti követség megszüntetése, Ma­gyarországnak a Nemzetek Szövetségéből való kilépése és a Háromhatalmi Egyez­ményhez csatlakozása, továbbá - a tengelyhatalmak oldalán - Jugoszlávia, Oroszor­szág és az Észak-amerikai Egyesült Államok elleni hadüzenetek, illetve háborús akciók között logikai összefüggés és kapcsolat áll fenn, komolyan nem vitatható. És miután mindezek az események a logikai összefüggésen kívül egyébként is szervesen összefüggnek egymással, és azokat egymásból folyónak és egy olyan foko­zatosan fejlődő folyamatnak kell tekinteni, melynek végső fázisa az ágyúk eldördülé­se volt. Kétségtelen, hogy a leírt események az 1939. évi német támadó háborúnak Ma­gyarországra való kiterjedését jelentik, s kétségtelen az is, hogy ezt, említett vezető állásában kifejtett tevékenységével, vádlott is elősegítette. Az események közötti - már említett - szerves kapcsolat további megvilágítása ­bár erre szükség nem is volna - céljából a népbíróság rámutat még arra, hogy az anti­komintem egyezmény jelentőségének megítélésénél (itt az a jelentőség értendő, mely a későbbi eseményekkel való összeíüggést megadja) nem az a döntő, hogy ez külpo­litikai célzatú volt-e, vagy csupán belpolitikai szükségesség, hanem hogy az a kül­hatalom, amely némileg mégis csak érdekelve volt a Kommunista Internacionálé te­kintetében, hogy fogta fel, miként ítélte meg Magyarországnak ezt a lépését? A tény­állásból kitűnik, hogy a Szovjetunió barátságtalan lépésnek tekintette a paktumot, s úgy fogta fel a kérdést, hogy Magyarország szuverenitását elvesztette. S hogy ez ­külpolitikai szemszögből nézve a dolgot - mennyire igaz is volt, bizonyítja az a tény, hogy később, a német-orosz megnemtámadási szerződés megkötésével, mintegy ön­magától állott helyre Magyarország és Oroszország között is a közvetlen diplomáciai kapcsolat, vagyis a paktummal országunk a német külpolitika járszalagjára került, és Imrédy miniszterelnöksége idején a kormánypárt neve: Nemzeti Egység Pártja, NEP.

Next

/
Thumbnails
Contents