Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
programnak megvalósítására meghívja a kormányba tárcanélküli gazdasági miniszterként: Imrédy Bélát. Vádlott 1938. március 8-án be is lép a kormányba. A közvéleményt elkápráztatja a gazdasági program, nem látja meg a valóságot, és bízik vádlott személyében, akinek azonban tudnia kellett, hogy mi készül Németországban. Tudni kellett azt is, hogy a német diktatúra embertelen és hazug eszközökkel dolgozik, hogy megtagad mindent, ami erkölcs és igazmondás, s végül, hogy feltétlen hatalmi tébolyában szemet vetett már a magyar állam egyes területeire is. (Jkv. 62. old. IV. bek.) 503 Ennek ellenére tovább haladt ezen az úton, amelyet nem kezdeményezett, de amelyet világosan látott, s amelyet addig is kiszolgált. A néhány nap múlva bekövetkezett Ausztria elfoglalása még erősebben lovat adott a szélsőjobboldal alá, a nyilas agitáció mindinkább féktelenebbé válik, és a kormány vele szemben tehetetlennek mutatkozik. Mindenki látja, hogy az erősebb kéz politikájára van szükség, és ezért általános megelégedés és fellélegzés fogadta Darányi Kálmán lemondását és vádlottnak 1938. évi május hó 14-én miniszterelnökké történt kinevezését. Jogosult volt a közvélemény bizalma, mert a bünper tárgyalásán maga a vádlott vallotta, hogy: az volt a politikai álláspontja, miszerint a szélsőjobboldali mozgalmakat vissza kell szorítani. Az 1938 válságos esztendejében tehát vádlott tehetségéhez, kultúrájához és európai ítélőképességéhez menekült az ország a felforgatás veszedelme alól. Soha még magyar államférfi kezében nem összpontosult a nagyobb lehetőség, soha nem indult meg kormány nagyobb kilátásokkal és nagyobb lehetőségekkel, mint a vádlott kormánya 1938 tavaszán. Országa megmentője, nemzete felszabadítója lehetett volna. Vádlott nem ezt választotta. Az utolsó szó jogán történt felszólalásában maga is beismerte, hogy meglátta a magyar élet végzetes hibáit, az ország elmaradottságát, népe nyomorát. Akkor ahelyett, hogy ennek a felismerésnek nyomán elindult volna az előtte megvilágosodott úton, ahelyett, hogy elszakította volna az országot a barbár fasizmusoktól, ahelyett, hogy megkezdte volna a nemzeti élet igazi megreformálását, odaszegődött arra az oldalra, ahol csak a további romlást, a további pusztulást, s az ország teljes lezüllését remélhette. Ahelyett, hogy védte volna hazáját a német terjeszkedés ellen, egyre jobban és szélesebben nyitotta meg a kapukat, hogy beáradjon a német befolyás, és kiáradjanak a magyar dolgozók véres verejtékével termelt javak. Egyre mélyebbre és mélyebbre vezette a nemzetet a német gazdasági rabság felé, s egyre szorosabbra fűzte azokat a kötelékeket, amelyekkel az országot elődei a németekhez kötözték. így érhetett be azután az a vetés Magyarországon, így teljesedett be a magyarság mostani sorstragédiája, amely[ct] - dr. Farkas Elemér tanú szavai szerint - Gömbös Gyula ültetett el, Imrédy Béla öntözött és Sztójay, valamint Szálasi arattak le. November 15-i tárgyalási nap, Imrédy kihallgatása: „Reméltem, hogy Németország a habom befejezése után nem támaszt területi igényeket Magyarországgal szemben, már ismertem a magyar problémákat, és tudtam, hogy magyar birtokállományunkat meg kell védeni."
