Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
I. FEJEZET BEVEZETÉS
1200 helységben volt valamilyen mag, ideiglenes vagy állandó szervezet, esetleg csak bajtársi csoport. A taglétszám kb. 8000-10 000 főre becsülhető. Imrédy a pártszervezés első évét értékelve hangsúlyozta, hogy az alapvető cél egy olyan szervezet kialakítása volt, amely „... a második esztendőben, mikor megtörtént a lelkek megnyerése, mint felvevőkepes keret áll a tömegek befogadására". A párt létjogosultságát abban látta, hogy azoknak, akik „... lélekben már a koreszme hívei, de mind ez ideig politikával csak ritkán foglalkoztak ...", alkalmas formációt nyújtson, „... amelyben egyesülni, találkozni tudnának". 52 Egy korabeli Imrédy-panegirikus szerint az MMP „... be tudta vinni a (szélsőjobboldali-S. P.) gondolatot a szalonokba is, és be tudta bizonyítani, hogy nem csak szükséges, de lehetséges is az átalakulás anélkül is, hogy mindenkinek okvetlenül mezítlábassá kellene válnia". 53 Az „őrségváltás" eddigi eredményei alapvetően az úri középosztály felsőbb államhivatalnoki elemeit és agrárérdekeltségű tényezőit érintették előnyösen. Ezen rétegek zöme éppen ezért viszonylag kevésbé látott okot az ellenzékiségre. Ha nem is voltak teljesen elégedettek az elért részeredményekkel, a továbbhaladás útját abban látták, hogy a már megszerzett pozíciók révén belülről gyakoroljanak nyomást a kormányzatra. Az Imrédy-párt elsősorban a keresztény polgárságot és értelmiséget kívánta megszólítani, a városi középosztály azon csoportjait, amelyek érdekeltek voltak a zsidótörvények által megindított „őrségváltásban", de nem elégedtek meg a változások mértékével és ütemével. Egyes korabeli adatok szerint az ipar, kereskedelem és hitelügy, valamint a szabadfoglalkozások területén 26 000 állás szabadult fel a keresztény igénylők számára. Hozzászámítva az állami jogosítványokra vonatkozó rendelkezések kihatásait, az átkerült összes állások száma kb. 40 000-rc, az átfolyó jövedelem 90-100 millió pengőre tehető. 54 Az új ipari és kereskedelmi burzsoázia alapvető célja a versenytársak kiiktatása volt, a konkurencia teljes megszüntetése vagy legalább minimumra csökkentése. Az „őrségváltás" kihatásainak részletesebb vizsgálata még megoldandó feladat, mégis elegendő alapunk van arra, hogy az úri szélsőjobboldali ellenzék osztályhátterét a második világháború időszakában elsősorban az átállítás során ki nem elégített rétegekben jelöljük meg, a keresztény polgárságban, valamint a szabadpályás értelmiségi és tisztviselői rétegek azon elemeiben, amelyek a gazdasági pozíciókra áhítoztak. A Magyar Megújulás Pártjának társadalmi bázisa alapvetően ebből a városi polgári jellegű környezetből került ki. A nyilasok társadalmi bázisa egyre inkább eltolódott az alsóbb régiók, a kispolgárság és a lumpen elemek irányába, míg azok, akiknek volt félteni valójuk, inkább az MMP felé fordultak. Az ellenség, a vetélytárs persze közös volt, a zsidó polgárság és értelmiség, de az „őrségváltás" előrehaladása, illetve a menetével való elégedetlenség kiélezte az ellentéteket is az örökösök között. M Uo. 53 Incze Antal: Imrédy. (Budapest), 1942, Felelős kiadó: Dr. Tényi Kálmán. 90. p. 54 Hegedűs István: Őrségváltás. [Bp. 1942.] Szerző, Stádium. 297. p.
