Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

tekintette olyan egységnek, amelyben elhelyezkedhetünk. A mi generációnk mást látott; egy húszesztendős propaganda nem veszti el hatását senkire. Abban az időben kevesen voltak, akik ezt a szerényebb, de biztosabb megoldást előre látták volna. A németekkel való szembehelyezkedés esetén valahol támaszra kellett volna találnunk. Próbálkoztunk is, elsősorban Olaszországban támaszt keresni. A zsidókérdéssel kapcsolatban csak egészen röviden szeretnék utalni arra, hogy az első zsidótörvényt nem kezdeményeztem. Tény az, hogy én összefoglaltam, formába öntöttem azt, ami a minisztertanácson történt. A második zsidótörvényt bizonyos nyugtalanság tette szükségessé, és tény, hogy négy évig, úgy ahogy, ez a törvény levette napirendről ezt a kényes kérdést, lehetővé tette az életet, de meg kívánom jegyezni, hogy a törvény lehetővé tette azt is, hogy más európai országokból is hozzánk jöttek be azok, akik ott rosszabb körülmények között éltek. Az atrocitásokkal kapcsolatban a Szentszék erkölcsi súlyára hivatkoztam, és rámutattam általában arra, hogy a világ közvéleményének Magyarország szempontjából való helyes kialakítását szükségesnek tartom. Rámutattam arra, hogy erre szükségünk lesz még abban az esetben is, ha a németek győznének. A népügyész úr adatokat sorolt itt fel arra vonatkozóan, hogy abban az időben, amikor közgazdasági miniszter voltam, 18 800 vagon nyersanyagot, gyárfelszerelést stb. vittek ki Németországba. A kiszállítások javarésze, különösen a cukor és egyéb készletek kiszállítása nem az én közgazdasági miniszterségem idején történt. Tudom - fejezte be szavait —, hogy azok[at], akiket az idő igazolt, akik jól látták a dolgokat, a fájdalom érzése tölt el az ország sorsa miatt. De szabad legyen megmondanom, hogy akik tévedtek, azoknak is fáj az, ami történt. Tudom, hogy ezzel semmi nincs elintézve, hogy tévedtünk. Ez nem mentesít senkit a felelősség alól. A felelősséggel szembe kell néznünk. Mint gyarló ember bizonyára követtem el hibát és mulasztást, igen sokat. Az Úristennek a sújtó keze egy félév óta rám nehezedik, de én nem zúgolódom. Ez így van jól. Ez így igazságos, hogy szenvedés méressék rám, és ami velem történni fog, az a legjobban fog történni, mert az Úristen akarata. Ha tökéletlenül és nem sikerülten is, igyekeztem az igazságot szolgálni, és ez vezetett mostani felszólalásomban is. Ez fog vezetni továbbra is mindaddig, amíg mögöttem be nem zárul az élet kapuja. A vádlott védőbeszédében megköszöni a népbíróságnak, elsősorban a tanácsvezető bírónak azt, hogy lehetővé tette a pernek szenvedélyektől mentes objektív tárgyalását, védőjéhez csatlakozva felmentést, illetőleg enyhe ítéletet kér. A vád és védbeszédek elhangzása után a népbíróság halk tanácskozásban meghozta, tanácsvezető bíró nyilvánosan kihirdette az alábbi végzést: A népbíróság az ítélet kihirdetésére határnapot 1945. november 23. napjának de. 10. órájára tüz, amikorra is ugyanerre a helyre a vád képviselőit és a védőt a jelen végzés kihirdetésével szóban megidézi, a vádlottat pedig elő fogja vezettetni. Tudomásul vették. A tanácsvezető bíró a tárgyalást berekeszti.