Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

nem állíthatja senki és semmi, hogy reakciós, vagy azt, hogy őneki kellene a vádlottak padján ülnie, vagy azt, hogy felelősségre vonásra nincsen joga. Voltunk többen, igen sokan, akiknek Szálasiék alatt menekülniük kellett. Én is bújtam. Több mint húsz ember tudta, hogy hol tartózkodom - köztük egy csendőrparancsnok is —, de egy ember sem akadt, aki elárulta volna tartózkodási helyemet vagy barátaim búvóhelyeit, mert iszonyodtak attól a rendszertől, mert nem voltak együttműködők, hanem igenis mindnyájan ellenállók voltak. Ezek a vádlottak nemcsak politikai bűnöket követtek el, hanem elkövették a legközönségesebb bűncselekményeket is, mégpedig bőven és igen nagy számmal. A legkirívóbb, legundortkeltőbbpélda erre az úgynevezett zsidóintézkedés. Az üzlet, a haszon, a profit legaljasabb eszközei vezették ezeket az embereket arra az útra, ahogy az megtörtént. Meg kell jegyeznem itt, hogy nem állíthatom, hogy Imrédy Bélát is ez a gondolat vezette, de ez egy csöppet sem mentesíti őt a felelősségre vonás alól, mert az ő elgondolásához a nagy tömeg azért csatlakozott, mert abban a maga számára üzletet látott. Elvetlék az ellenfél vagyonát, üzletét, egzisztenciáját, és ha ez nem segített, akkor elküldte őket Auschwitzba, a gázkamrákba, hogy tűnjenek el mindörökre az élet színpadáról. Ha nem így történtek volna a dolgok, ha nem került volna sor,, a zsidók likvidálására ", ha nem koboztak volna el vagyonokat buzgó igyekezettel, hogy minél többet szedjenek és harácsoljanak össze, akkor el lehetett volna mondani, hogy ez a harc világnézeti eszmék harca. De nem így történt. A legközönségesebb és durvább rablások sorozatát követték el, s az állam a maga részéről orgazda volt. Végül azt mondja ez a levél-és ezzel be is fejezem a vele való foglalkozást -, hogy nem kell ennek a népnek újabb mártírokat adni, mert ha ezeket az embereket most a vádlottak padjára ültetjük, akkor mártírokat csinálunk belőlük. Tekintetes Népbíróság, mártírjai csak nagy, szent és nemes elgondolásoknak vannak. Ennek a tragédiának az indítóokai, a bűnök a szemétdombon születtek. Ilyen tragédiának nincsenek mártírjai. Ha tragédiáról beszélhetünk, akkor ez nem Imrédy Béla tragédiája, hanem Magyarország tragédiája, amelynek szálait ő mozgatta, mozdulatait sokan követték. Most áttérek Imrédy Béla szerepére. Ha újonnan megírnánk az „Ember tragédiája "-t, Horthy Miklós lenne az Adám és Imrédy a Lucifer. Miért volt szükség Imrédy Béla kinevezésére? Minden tanúvallomás egybehangzóan azt állította és igazolta, hogy Imrédy Béla jövetelére azért volt szükség, mert egy erős kéz kellett a szélsőjobboldali mozgalomnak megfékezésére. Parlamenti bemutatkozó beszédében szilárdfogadalmat tett, hogy helyt fog állni, s ajobboldallal semmiféle kapcsolatba nem lép. Utána rövidesen következett az Eucharisztikus Kongresszus. Itt Imrédy Béla mint nagy katolikus mutatkozott be, és beszédet mondott. E kettős bemutatkozás után mindenkijoggal várta, hogy az úgynevezett konzervatív liberális irányzatot kívánja kiépíteni. Utána két külföldi látogatást tett. Olaszországban járt, majd kiment Kiéibe, és amikor onnan visszajött, más Imrédy Béla jött vissza, mint aki kiment. Hirtelen kezdte kisajátítani a szélsőjobboldali jelszavakat, és kezdte azokat közelebb hozni a