Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
építheti a nyers katonai erőre, a szuronyok uralmára, annak csak egy fundamentuma lehet, a nép együttérzése, a legszélesebb néprétegek bizalma. A népben pedig egy uralom jogossága csak akkor verhet gyökeret, ha érzi, hogy az uralmat, az uralkodókat és a vezetőkel az igazságosság szelleme hatja át. Ha tehát az új magyar demokrácia igazán gyökeret akar itt verni, ha azt akarja, hogy uralma tartós legyen, akkor az új demokráciát sem vezetheti más, mint az igazságosság. Ennek az igazságosságnak elsősorban azokban a bűnperekben kell megnyilvánulnia, amelyekben az új magyar demokrácia a letűnt rendszer hatalmasait igazságosság, [sic!] Ennek az [igazságosztásnak] 4 * 5 tehát a nép legszélesebb rétegeinek lelkében megnyugvást kell vinnie abban a tekintetben, hogy itt nem tragikus hősök felett ülünk törvényt, hanem bűnösök felett. Nem könnyű feladat ez. Még élénken visszaemlékezik mindenki arra, ami itt a megelőző időkben történt. Annak a nevelésnek a hullámai, amit itt 25 éven keresztül minden irányban fej tettek ki az ország vezetői, még élénken ott rezegnek a lelkekben. A 25 éven keresztül tartott propagandát nem lehet máról holnapra, mint valami tavaszi felhőt a telkekből kitörülni. Szeretném a terem hallgatóságát felkérni arra, hogy ha sikerül is gondolataimat olyan módon kifejezésre juttatnom, amely a hallgatóság gondolataival mindenben egyezik, ne nyilvánítsanak tetszést ebben a teremben, mert ez a beszéd, amelyet el kell mondanom, halotti beszéd, amely után, akármilyen szépen sikerülne is, nemigen szokás tapsolni. Nem Imrédy Béla halotti beszéde ez, nem erre célzok és gondolok, hanem egy ismét elszalasztott és talán soha vissza nem térő alkalom halotti beszéde, amelyet Magyarország vezetői ismét elmulasztottak kihasználni. Magyarország megint a vádlottak padján ül ennek a háborúnak befejeztével, megint a vesztesek oldalán foglal helyet, azok között, akik fegyvert fogtak Európa békéje és a népek egysége ellen, megint odasodródtunk, ahová nem lett volna szabad sodródni. Pedig nem kívántak tőlünk sokat, mindössze annyit, hogy ne csatlakozzunk aktívan a nácizmushoz. Politikai és gazdasági kulcshelyzetünkkel, földrajzi fekvésünkkel tisztában voltak a túloldalon és nagyon jól tudták, hogy mi a német imperializmussal szembehelyezkedni nem tudunk. Az ellen nem emelt kifogást senki, ha javainkat odaadjuk, gazdasági szempontból ki is szolgáljuk a tengelyhatalmakat, mert hiszen tudták, hogy ha nem adjuk, akkor is elviszik. Kulcs voltunk, amely ezen a helyen a megfelelő zárba illesztve a világtörténelem folyamatának más fordulatot adhatott volna, vezetőink azonban a kulcsot nem a zárba tették, hanem a szakadékba hajították, ezért ülünk most becsületünkből kirabolva a népek nagy aeropágja előtt. Ezért halotti beszéd az, amelyet mondanom kell, az elszalasztott történelmi alkalom halotti beszéde, ehhez pedig tetszés vagy nem tetszés nyilvánítása nem illik. Egy népnek a lehető legnagyobb istencsapása és istenverése az, hogyha vezetői fölött törvényt kell ülnie. Nagy történelmi folyamatok befejezésekor a boldog népek ünneplik vezetőiket, a boldogtalan népek kénytelenek őket megragadni, bebörtönözni és Az MTI-kiadványban a szöveg itt többszörös nyomdahiba következtében zavaros. (95. p.) 342
