Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

Először magát az intézményt sem tartottam helyesnek, mert az volt az érzésem, hogy ezáltal a magyar állami főhatalom birtokosának személyében egy kettősség áll elő, amely azután két környezet kialakulására vezethet, és ez a két környezet bizonyos zavarokat idézhet elő az állami életben. Második indokom az volt, hogy akkor már köztudomás szerint néhai ifj. Horthy István személye volt e tekintetben előtérben, akiben kétségtelen kvalitásai mellett sem láttam meg a modern korszerű gondolkodásnak egy olyan képviselőjét, aki alkalmas volna az állami főhatalom birtokában egy más irányú politikát inaugurálni,

482 mint amelyet atyja követett. Ennek következtében tartottam tőle, hogy ezáltal az államfői hatalom birtokosában jelentkező ilyen visszatartó erő a reformok tekintetében továbbra is érvényesülni fog. A harmadik ok pedig az volt, hogy ebben a megoldásban bizonyos dinasztikus gondolat első csíráját láttam, és ennek következtében attól tartottam, hogy amikor még vannak legitimista körök, amelyek a Habsburg-ház visszaállítását kívánják, így az országban ismét egy kettészakadás állhat elő annál is inkább, mert a protestáns Horthy-család és a katolikus Habsburgok között még felekezeti ellentétek is létrejöhetnek. 1944. március 21-én Sztójaynál azért kívántam Rátz Jenő miniszterclnök-helyettességét, mert azt akartuk, hogyha már részt kell vennünk ebben a kormányban, akkor legalább is azokban a vonatkozásokban, ahol a magyar kormánynak cselekvési lehetősége van, azok az elgondolások, amelyeket pártunkban képviseltünk, nagyobb súllyal érvényesüljenek magának a kormánynak keretén belül, elsősorban a szociális és népi vonatkozású kérdésekben. A népügyészségi vallomásom abban a formában téves, hogy Magyarország hadba lépését bejelentő kormánynyilatkozatokat én helyesléssel és örömmel fogadtam. Én ugyanis azt vallottam, hogy az akkor általam ismert ténykörülmények birtokában helyeseknek tartottam ezeket a konnánybejelentéseket. Ezzel arra céloztam, hogy akkoriban a jugoszláv hadba lépéssel kapcsolatban, tehát Jugoszláviának Magyarország által történt részleges megszállásával kapcsolatban nem volt tudomásom a Barcza-féle sürgönyről, a második alkalommal pedig a Kristóffy-féle sürgönyről, amely Molotov bizonyos kijelentéseit tartalmazta. Kétségtelen, hogy ezek olyan fontos ténykörülmények voltak, amelyeknek az ismerete akkoriban más álláspont elfoglalására is vezethettek volna, de ma már nem tudom megmondani, hogy abban az időpontban miképpen foglaltam volna állást. Annak oka, hogy annakidején a pénzügyminiszteri széket elhagyva a jegybank elnökségét fogadtam el, a következő volt: A jegybank akkori elnöke Popovits Sándor abban az időben súlyos beteg volt és nem tudott hivataloskodni, aminek következtében a jegybank legfelsőbb vezetésében bizonyos iránynélküliség állt be. Ennek hatása alatt történt, hogy Gömbös Gyula már jó néhány hónappal azelőtt felvetette nekem a kérdést, nem kívánnék-e inkább a jegybank élére állni, hogy ott megfelelő irányítás 8 Bevezetni. 340