Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

arra igen, hogy a német katonai erőt olyan mértékben letörni nem lehet, melynek kö­vetkeztében a háború katasztrófával, vagy vereséggel végződjék számunkra. Dr. Halász Ernő népbíró kérdésére: Tudomásom szerint a második zsidótörvényen túlmenően a vádlottnak nem voltak szándékai a zsidókérdés további rendezését illetően. FEKETE KÁROLY NÉPBÍRÓ: A lapokban példátlan antihumanista izgatás indult meg. Tett valamit vádlott, hogy ezt a hangot mérsékelje? Dövényire és Rajnissra gondolok. KOLOSVÁRY-BORCSA: 1944 márciusától vádlottnak speciális gazdasági feladatai voltak, a sajtó irányítása más szervekhez tartozott. Egyébként a vádlott miniszterta­nácsi felszólalásaiból és egyéb magatartásából is meggyőződtem arról, hogy minden túlkapást, minden antihumanista bánásmódot, ami a zsidósággal előfordult, minden erejével mérsékelni igyekezett. Népügyész kérdésére: A 4950/1938. és a 4960/1938. számú rendeletek még az én sajtófőnökségem előtt jelentek meg, az én időmben egy idevonatkozó pótrendelet látott napvilágot. E végre­hajtást már én intéztem. A végrehajtás célja az volt, hogy egy tisztulási folyamatot in­dítson meg a magyar sajtóban minden felekezeti és faji szemponttól függetlenül, és ekként olyan sajtót teremtsen, amely az illegális gazdasági forrásoktól függetlenítve lesz, és megteremt egy kívánatos újságírói etikát. A magyar sajtónak jobboldali és né­metbarát irányba való beállításáról ebben az időben, 1938-ban szó sem kerülhetett, mert ilyen szempontok egy ilyen belső politikai intézkedésnél nem játszottak közre. A laprevíziós rendelet tehát nem világnézeti szempontok alapján adatott ki. 470 Évek hosszú során ugyanis nagyon sok lapengedély került kiadásra, és a meglehetősen szö­vevényessé vált sajtó-dzsungelban óhajtott ez a rendelet rendet teremteni. SULYOK DEZSŐ NÉPÜGYÉSZ: A nem engedélyezett 45 lapból hány volt jobboldali és hány volt baloldali? KOLOSVÁRY-BORCSA: A nem engedélyezett lapoknak igen nagy része nem volt minősíthető politikailag sem jobboldalinak, sem baloldalinak. Abból a részből azon­ban, amely minősíthető volt politikailag, a betiltott lapok kétségtelenül igen nagy többségben baloldaliak voltak. Az első szempont, amely bennünket ebben a lapreví­zióban vezetett, az volt, hogy egy abszolút tisztességes sajtót akartunk teremteni. Kolosváry-Borcsa nem mond igazat. A sajtóügyi intézkedések célja, a zsidóellenes rendszabályok bevezetése mellett, a liberális, a demokratikus és szociáldemokrata sajtó megtizedelése volt. - Az 1938. július 16-án kiadott 4950/1938. M.E. sz. rendelet - az új sajtótörvényre, az 1938:XVIII. tc.-re hivatkoz­va - előírta, hogy időszaki lapok és hasonló kiadványok megjelentetéséhez a miniszterelnök engedélye szükséges. Az ugyanezen a napon hatályba lépett 4960/1938. M.E. sz. rendelet az első zsidótörvény alap­ján kimondotta, hogy a lapok csak 20%-os arányban alkalmazhatnak zsidó munkatársakat. Az 1938. no­vember 2-án kiadott 7900/1938. M.E. sz. rendelet szerint, amennyiben a már megjelenő lapok december 3 l-ig nem kapják meg újra a megjelenési engedélyt, kiadásukat meg kell szüntetni. Az 1938. augusztus 28-án megjelent 6070/1938. M.E. sz. rendelet intézkedett a Sajtókamara felállításáról. A felvehető zsidó­nak minősítettek arányát már 1938 szeptemberében 6%-ban szabták meg, a még érvényben lévő zsidó­törvényben megállapított 20% helyett. A Sajtókamara felett a felügyeletet a miniszterelnök gyakorolta, s az intézmény a konnány hatalmi eszközévé vált a sajtóval szemben. A kampány méreteire jellemző, hogy a kb. 1300 lap közül 410-től (31,5%) vonták meg a megjelenés jogát.

Next

/
Thumbnails
Contents