Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

megcsinálják az ország szociális, gazdasági és társadalmi átalakítását. Ezt a lehetőséget a kezünkből kiengedni nem szabad." Teleki a június 3-i MÉP-értekezleten Imrédy kívánságaira részben elutasító, részben kitérő választ adott, egyúttal, tőle szokatlan eréllyel, felszólította vetélytársát a „frakciós aknamunka" beszüntetésére. Nem volt hajlandó eltávolítani a MEP-ből saját híveit, még kevésbé kívánta a párt vezetését átengedni Imrédynck. Ehelyett az egység megteremtésének másik útját jelölte meg - a belső ellenzék „önkéntes" távozását. Az egyik jelenlevő tanúsága szerint lényegében kitessékelte Imrédyt a pártból. Imrédy és kb. 30 híve 1940 július közepe táján már foglalkozott a MÉP-ből való kilépés gondolatával. Június végétől azonban az erdélyi revízió ügye a napi politika kérdésévé vált, háborús feszültség izzott Magyarország és Románia viszonyában. Imrédynek egy rosszul időzített kilépés esetén vállalnia kellett volna Teleki „hátbatámadásának" felelősségét azáltal, hogy belső bomlást, zavart kelt a kormánypárt soraiban. Imrédy feltehetően arra számított, hogy Telekinek nem sikerül kicsikarni a németek hozzájárulását az erdélyi revízió önálló megvalósításához. Nyilván jól emlékezett arra, hogy 1938 novemberében a disszidensek is kivárták a tervezett kárpát-ukrajnai kaland kimenetelét, csupán a kényszerű visszavonulás, a kudarc után fordultak szembe vele és szavazták őt le a képviselőházban. Az erdélyi revízió esetleges meghiúsulása - a kérdés összehasonlíthatatlanul nagyobb horderejénél fogva - nyilván még messzebbmenő belpolitikai következményekkel járna. Amennyiben pedig a miniszterelnök kénytelen lenne önállósági és semlegességi koncepcióját feladva ismét Hitler kegyéből területet elfogadni, Teleki politikája, bár személye talán nem, ez esetben is megbukna. Tehát kudarc vagy eredmény - egyaránt a szélsőjobb, és elsősorban az imrédysták pozícióit erősítené. A revízió önálló megvalósítása Berlin jóváhagyásával, de nem cselekvő részvételével kivihetetlennek látszott, hiszen Teleki kísérlete a magyar-román vita fegyveres rendezésére zátonyra futott a német diplomácia fenyegető tilalmán. Teleki végül valóban kénytelen volt elfogadni Hitler döntőbírói beavatkozását. Ribbcntrop és Ciano 1940. augusztus 30-án a bécsi Belvedere palotában közölték az ítéletet, amelynek értelmében Magyarországhoz visszakerült 43 000 négyzetkilométernyi terület, 2,6 millió lakossal, amelyet összefoglalóan Észak-Erdélynek neveztek. Az önállósági koncepció ezzel összeomlott, majd alig telt bele néhány hét, a német csapatok magyar felségterületen való átvonulásának engedélyezésével súlyos csorbát szenvedett Teleki semlegességi politikája. Viszont Imrédy számításai is némileg tévesnek bizonyultak, mert német részről elégedettek voltak azokkal az engedményekkel, amelyeket a bécsi döntés fejében kaptak a Teleki-kormánytól. Teleki Pál a hazai szélsőjobboldal felé is tett bizonyos gesztusokat. Szálasi - kormányzói amnesztiával szeptember közepén, büntetése lejárta előtt -, kiszabadult a börtönből. A 6840/1940. M.E. sz. rendelet hatályon kívül helyezte a 3400/1938. M.E. sz. rendeletet, amely megtiltotta, hogy köztisztviselők tagjai legyenek bármelyik nyilaspártnak. Röviddel azután, hogy Szálasi ismét átvette pártja vezetését, eredményesen fejeződtek be a tárgyalások a Nyilaskeresztes Párt és a Magyar Nemzetiszocialis-