Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
pel szemben azt a felelősséget, amivel ez a magyar nemzet szempontjából jár, hiszen a nemzetközi közvélemény undorral fordul el Magyarországtól. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Hozzászólások történtek? ARNÓTHY-JUNGERTH: A kormány tagjai azután hozzászóltak a referádához, amit nem nagy szimpátiával fogadtak. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: A vádlott milyen formában szólt hozzá? ARNÓTHY-JUNGERTH: Magának a vádlottnak is volt hozzászólása. Én ugyanis a pápát és a Vatikánt külön is kiemeltem. Ezzel kapcsolatban a vádlott arra az álláspontra helyezkedett, hogy nekünk a Vatikánra bizonyos tekintettel kell lennünk, mert ez a béketárgyalások során szerepet játszhat, és ezért fontos volna a szimpátiáját megtartanunk. Az ügy lényegét illetően azonban az volt az álláspontja: igaz, a külföld foglalkozik a zsidókérdéssel, de miért nem foglalkozik a kibombázott magyar gyermekekkel, anyákkal stb.? Én ugyanis felvetettem a referádámban azt a kérdést is, hogy miért viszik ki az aggastyánokat, a gyermekeket és a nőket, hiszen ezeknek a munkaerő szempontjából semmi jelentőségük nincs. Ezzel szemben hozta fel a vádlott, hogy a magyar gyermekeket, a magyar nőket és a magyar aggastyánokat a bombázásokkal pusztítják el, és mondotta, hogy állítsuk szembe a zsidókkal való bánásmódot a bombázásokkal. Abban az időben Imrédynek a kormányban olyan tekintélye volt, mind a saját pártjabeli, mind a többi miniszter előtt, hogy álláspontjának döntő jelentőséget kellett tulajdonítani. Őelőtte Jaross beszélt, mert a zsidókérdés az ő hatáskörébe tartozott, a többi miniszterek pedig utána, de inkább csak azt ismételgették, amit Imrédy mondott. Csupán Jurcsek támadt igen erősen rám azzal, hogy én az egész ügyet csak a zsidóság szempontjából látom, és a semleges, valamint az ellenséges külföld mentalitásában adom elő a dolgokat, de nem látom a németek indokait, hogy azok miért kívánják az intézkedéseket. Jurcsek a gyermekek, asszonyok és aggastyánok kivitelét azzal magyarázta, hogy a németek szerint a zsidók mint munkások jobban dolgoznak, ha tudják azt, hogy családtagjaik is velük vannak. Amikor reflektáltam a miniszterek kijelentéseire, két dolgot válaszoltam. A bombázásra vonatkozólag mondottam, hogy azt nem lehet szembeállítani az atrocitásokkal és a deportálásokkal, mert a bombázás mindkét hadviselő által használt harcászati eljárás, míg az atrocitások és deportálások a saját állampolgárainkkal szemben elkövetett kegyetlenkedést jelentik. Jurcsek okoskodására pedig kijelentettem, nem hiszem, hogy én a külföldi követeket és általában a külföldet meg tudom győzni arról, hogy a zsidók jobban fognak dolgozni, ha családtagjaikat is kiviszik, mert az a zsidó munkás soha sem tudja, hogy hol, vagy merre van a családja. Elég éles vita után engem maga Sztójay vett védelmébe a miniszterek támadása ellen, amikor azt mondotta, hogy nekem kötelességem a minisztertanács számára teljes képet adni a külföldi közvéleményről. A minisztertanács végül is két döntést hozott. Először is, hogy Imrédy propozíciója értelmében a külföldi követek előtt állítsam szembe a bombázást, és kapcsoljam össze a zsidó deportálással. Kijelentettem, ez nem fog menni. A
