Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

VEESENMAYER: A vádlott valahányszor beszéltem vele, elvben mindig az erőszak ellen volt, mint olyan lépés ellen, amely a magyar belső viszonyoknak nem felel meg. Állandóan tett ilyen megjegyzéseket, nem tudom biztosan, hogy éppen a Szentirmay vacsorán is tett-e, de mindig kifejtette azt, hogy a magyar állam szuverenitása igen kényes kérdés, amelyet minden intézkedés megtételénél figyelembe kell venni. Meg akarom még jegyezni, hogy a vádlott a Szentirmay-vacsorán rámutatott arra is, hogy itt mindenféle hiányzik, pédául a csapatok felszerelése, a csapatok kiképzése, a hadianyag és hogy az alapvető hibák már korábbi eredetűek. A vádlott gazdasági miniszterségére vonatkozólag figyelembe kell venni a külső és belső adottságokat, annak a kérdésnek megítélésénél, hogy a vádlott esetleg meg tudta volna-e akadályozni Magyarországnak a háborúba való beljebb sodródását. A szállítási nehézségek, a Duna elaknásítása és a bombázások igen nagy mértékben korlátozták a meglevő megállapodások betartásának lehetőségét, így sokkal rosszabbul mentek a szállítások, mint ahogyan azt a megállapodások előírták, mert például élelmiszerek tekintetében az előirányzottak legfeljebb egyhatod-cgynyolcad része került leszállításra. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ a Bp. 307. § alapján a tanú elé tárja a népügyészségi vallomásának még nem ismertetett részeit. VEESENMAYER: Ezt a fentiek szerint kiegészítve tartom fenn. Tanácsvezető bírónak a Bp. 305. § 3. bekezdésében foglalt felhívás után vádlott a tanú vallomására a következő észrevételt teszi: IMRÉDY: A tanú vallomását nem fogadom el abban a vonatkozásban, amely szerint ő azt mondja, hogy 1944. március 21-én este a kormányalakítás alkalmával kifejezésrejuttatta, hogy fájlalná, ha nem sikerülne kormányt alakítani, és így kénytelen lenne elutazni. Az én emlékezetem szerint ez a kijelentés sokkal pozitívabb formában történt, azt mondotta, misszióját befejezettnek volna kénytelen tekinteni, és abban az esetben egy Magyarországra nézve kedvezőtlenebb megoldás jön létre. Kifejezésre juttatta, hogy mi következik akkor, ha alakul megfelelő magyar konnány, és mi következik akkor, ha nem alakul. E tekintetben, és mindazokra az állításokra vonatkozóan, amelyek ellentétben állanak az én általam kihallgatásom során előadottakkal, a saját vallomásomat tartom fenn helyesnek. A népbíróság tanú megesketését indítvány hiányában a Bp. 311. § 2. bekezdése alapján mellőzi. Belép dr. Komis Gyula, 59 éves, váci születésű, budapesti lakos, egyetemi tanár, érdektelen tanú, aki a Bp. 210. §-ának2. bekezdésében foglalt törvényes figyelmeztetés után az alábbiakban tesz vallomást: TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Egyetlen tárgykörben hallgatom ki: amikor híre terjedt a képviselőházban, hogy diktatórikus törekvések vannak, akkor Tanú úr, mint a képviselőház elnöke és Széchenyi Bertalan, mint a felsőház elnöke felkeresték vádlottat, aki akkor miniszterelnök volt, és felvilágosítást kértek tőle. Szíveskedjék elmondani