Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
kulata legyen. Én c szövetséget pártalakulatnak fogtam fel, és nem tartottam célszerűnek, hogy egy pártnak saját alakulata legyen, mert abban a percben a többi párt is fog ilyen alakulatot felállítani. Én nem értek az alakulat alatt katonákat. Itt van Németország példája, hogy mi az eredménye egy ilyen pártalakulásnak. KÁLDI ISTVÁN VÉDŐ: Tudja-e, hogy 1944. március 19-én miért szállták meg a németek Magyarországot, illetve milyen okokkal magyarázza ezt? WINKELMANN: Az 1944. március 19-i beavatkozásra véleményem szerint Németországot az indította, hogy az odaérkező hírek szerint a magyar kormány esetleg az egyezményből való kilépésre határozza el magát, ami azt eredményezte volna, hogy az egész román arcvonal összedől, mihelyt Magyarországon keresztül való átszállítás nehézségekbe ütköznék, illetve lehetetlenné válik. Tanácsvezető bírónak a Bp. 305. § 3. bekezdésében foglalt figyelmeztetés után vádlott észrevétele a következő: IMRÉDY: A tanú Jaross Andorhoz írott levelében a KABSZ-ra vonatkozólag nem mondotta azt, hogy célszerűtlennek látja, miszerint egy pártnak fegyveres alakulata legyen. A tanú a Weiss Manfréd-ügyben Sztójay miniszterelnökhöz a múlt év júliusa közepe táján levelet intézett, amelyben le volt szögezve a tárgyalások menete addig az időpontig, míg közöltem vele, hogy a magyar kormány nem hajlandó elismerni a szerződést. WINKELMANN: Erre a levélre most már visszaemlékezem. A népbíróság indítvány hiányában a Bp. 311. § 2. bekezdése alapján tanú megesketését mellőzi. Belép Veesenmayer Edmund, 41 éves, Bad Kissingen-i születésű, salzburgi lakos, volt diplomata, jelenleg a Szövetséges Hatalmak fogságában van, érdektelen tanú, aki Bp. 210. §-ának 2. bekezdésében foglalt törvényes figyelmeztetés után - tolmács közreműködésével - az alábbiakban tesz vallomást: VEESENMAYER: A vádlottat Budapesten, 1943 márciusában ismertem meg, amikor a német Külügyi Hivatal megbízásából a magyar helyzet tanulmányozása végett tartózkodtam Budapesten. Azt már pontosan megmondani nem tudom, hogy ismeretségünk első idejében közöltem-e a vádlottal e megbízásomat, de feltehető, hogy a vádlott tudta, miért vagyok Magyarországon, legalábbis az én magatartásomból erre következtethetett. 1943 év tavaszán több ízben is találkoztam a vádlottal, így egyszer az ő lakásán meghívás folytán, egyszer pedig közös kiránduláson Visegrádon. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Igaz-e az - mert ezt vallotta a népügyészség előtt —, hogy Imrédy Bélától kapott felvilágosítást a magyar belpolitikai viszonyokra, és kifejezte azt, hogy a kormány kiállása a közös ügy mellett nem eléggé egyértelmű? VEESENMAYER: A vádlottól kapott felvilágosítások a magyar belpolitikai viszonyok tekintetében kifejezték azt az aggodalmát, hogy a magyar kormány kiállása a
