Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

Határozottan tudom, magától a kormányzótól hallottam, hogy vádlott újbóli kinevezése nem az ő spontán elhatározásából történt, hanem a körülményeket úgy ítélték meg tanácsadói, hogy ő nem tehet mást, mint vádlottat kénytelen még egyszer kinevezni. Vádlott kérdésére: Vádlott, amennyire én tudom, nem tett egyetlen lépést sem a miniszterelnökség elnyeréséért. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ a Bp. 305. §-a értelmében tanú elé tárja a nyomozás során tett vallomását. KELEMEN: Ezt a vallomásomat mindenben fenntartom. Tanácsvezető bírónak a Bp. 305. § 3. bekezdése értelmében a vádlotthoz intézett kérdésére, vádlott a tanú vallomására észrevételt nem tesz. A népbíróság a tanú megesketését indítvány hiányában a Bp. 311. § 2. bekezdése értelmében mellőzte. Belép Széli József, 65 éves, szombathelyi születésű, budapesti (Pauler u. 21. sz./ lakos, róm. kat. vallású, nős, nyugalmazott belügyminiszter foglalkozású, érdektelen tanú, aki a Bp. 210. §-ának 2. bekezdésében foglalt törvényes figyelmeztetés után az alábbiakban tesz vallomást: SZÉLL: A Darányi-kormány idejében, melyben belügyminiszter voltam, a közhangulat és az illetékes tényezők egyre sürgetőbben kívánták azt, hogy erélyesebb irányzat vezettessék be a túlzó jobboldali törekvésekkel szemben, és ekkor majdnem sóvárogva kívánták vádlottnak miniszterelnöki székbe való juttatását. Vádlott az első időben angolbarát és liberális tendenciákat mutatott, és ez feljogosította a közvéleményt és az illetékeseket arra a reménységre, hogy ő lesz az, aki rendet fog teremteni ezen a téren. Az a visszás helyzet állott ugyanis fenn, hogy rendet kívántak, azonban az eszközöket, a lehetőségeket nem adták meg, arra való hivatkozással, hogy szigorúan ragaszkodni kell az alkotmányosság és törvényesség szabályaihoz. Az volt a remény, hogy vádlott érvényre fogja juttatni azokat az erélyes rendszabályokat, melyek lehetetlenné teszik a szélsőséges kilengéseket. Mint említettem, ilyen körülmények között mindenki örömmel üdvözölte őt, azonban alig néhány hónapi működés után mi, aki[k] a pártban aggódó félelemmel szemléltük azt; hogy kezdünk közeledni egy olyan veszélyes németbarát politika felé, amely ránk nézve súlyos konzekvenciákkal j ár, azt kellett tapasztaljuk, hogy az alkotmányosság és törvényesség útjáról vádlott le akar térni, amennyiben határozottan gesztusokat tett abban az irányban, hogy a parlament félretételével diktatórikus úton kormányozzon. Ez a törekvése abban nyilvánult meg, hogy el akart fogadtatni a minisztertanáccsal egy 2. §-ból álló törvényjavaslatot, melynek lényegét az képezte, hogy a kormány felhatalmazást nyert az ország érdekében célszerűnek jónak és helyesnek látott intézke-