Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
tem, hogy Rajniss a Magyar Megújulás Pártjának a tagja volt. Egyébként akkor már a pártok külső szervezetei fel voltak oszlatva, de a parlamenten belül a pártkeretek megmaradtak. Azt a vallomásomat is, hogy Imrédy a szövetségi hűség melletti feltétlen kitartást helyeselte és az volt a véleménye, hogy a háborút a szövetséges mellett feltétlenül folytatni kell, kiegészítettem annak megjegyzésével, miszerint a „feltétlenül" szó úgy értendő, hogy német oldalról is megtartják a szövetséget. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Kaptak Önök igazolványt, mint a Nemzeti Szövetség tagjai? RÁTZ: Tagja voltam a Nemzeti Szövetségnek. Tagságunk igazolására kaptunk egy nyolcadrét papíron egyszerű cédulát, amelyen lehetséges, hogy német követségi pecsét volt. Úgy gondolom, ez arra szolgált, hogy a mozgási szabadság biztosíttassék. Ami a Nemzeti Szövetség célját illeti: azért alakult, hogy a háborúban a német oldal mellett való kitartás a végsőkig biztosíttassék. Dr. Hegyháti István kérdésére: A Szentirmay-féle vacsorán emlékezetem szerint politikusok és nem politikusok vegyesen vettek részt, a pártunkból a vádlott, Kunder és én voltunk ott. Én Veesenmayert akkor láttam először, magánembernek hittem, és arról, hogy diplomáciai szolgálatban állana, nem tudtam. A Magyar Megújulás Pártjának pártvezető helyettese voltam. Széli Jenő népbíró kérdésére: A Sztójay-kormányban viselt miniszterelnök-helyettesi pozícióról azért mondottam le, mert egyrészt a német kormány a román kormány felhívására kifogásolta az én sárospataki beszédem egy részét, másrészt, mert a németek magatartását a Weiss Manfréd-ügyben elítéltem, továbbá mert a kormány adott ki bizonyos zsidó rendelkezéseket, amelyeket egységes törvénybe akart foglalni. Végül az is lemondásra bírt, hogy a németek többszöri ígéret ellenére még mindig letartóztatásokat végeztek a magyar kormány előzetes megkérdezése, vagy utólagos értesítése nélkül. A minisztertanácson ez ellen tiltakoztam is, és csak a német kormány ünnepélyes írásbeli ígérete nyugtatott meg. Népügyész kérdésére: Szentirmay házában történt beszélgetés során a tekintetben, hogy ki lenne a németeknek tetsző személy, egyáltalán nem esett név szerint szó. A március 19-i megszálláskor egyáltalán nem hozták a történeteket összefüggésbe a vacsorái beszélgetéssel, mert e beszélgetés során határozottan kidomborodott az az óhaj, hogy a németek minden erőszakos beavatkozástól tartózkodjanak. A Magyar Megújulás Pártjának megalakításánál egy középpárt létrehozásának a gondolata vezetett bennünket. Az volt a meggyőződésünk, hogy az akkor egyedül lehetséges szövetségesek: a németek, így a mellettük való kiállás magyar érdek. HORVÁTH ZOLTÁN POLITIKAI ÜGYÉSZ: Hogyan ítéli meg, hogy magyar állampolgár egy idegen hatalom megbízottjának felvilágosításokat ad magyar belpolitikai ügyekről? RÁTZ: Mint katona az olyan embert, aki idegen hatalomnak az ország belpolitikai viszonyairól, ember és anyagtartalékáról felvilágosítást ad akár magánbeszélgetés, akár más formájában, kémnek tartom.
