Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
KUNDER: 1943 őszén fehér asztal mellett megbeszéléseink voltak Veesenmayerrel, arról azonban nem tudok, hogy vádlott ebből mint ellenzéki pártvezér a párt nevében megbízás alapján vett részt, az csupán magánbeszélgetés volt. 1944. március 19-én, mikor a német megszállás bekövetkezett, ez pártunkat meglepetésként érte. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: [...] Mármost a március 19-i eseményekről Ön megdöbbenéssel értesült. Mit tettek Önök, amikor Veesenmayer magához hívatta Önöket? KUNDER: Veesenmayernél én március 20-án, hétfői napon reggel voltam, amikor már a kormányalapítás tekintetében megkezdődtek a tárgyalások. Közölte velem, hogy kompromisszumos kormány fog alakulni, amely épp úgy bírja a kormányzónak, mint a német kormánynak a bizalmát. Ebben a kormányban részemre felajánlotta az ipari tárcát. Ezt a felajánlást én határozottan köszönettel visszautasítottam, és amikor Veesenmayer ennek okát kérdezte, azt hoztam fel, hogy vádlott, akinek vezetése mellett én gazdasági pozíciót töltöttem be, nem szerepel a kormányban, így tekintsen el az én részvételemtől. O próbált engem kapacitálni, a végén is lemondásomat tudomásul vette. Ez történt hétfőn reggel. Másnap este Sztójay Döme, az akkori megbízott miniszterelnök hivatott, ugyancsak közölve velem azt, hogy részemre mindkét fórumnak, úgy a magyar kormányzónak, mint a német birodalmi kormánynak bizalmából az iparügyi tárca fel van ajánlva. Közöltem Sztójay val, hogy Veesenmayer hivatott a miniszterelnökségre este 9-10 óra között, és a miniszterelnök előszobájában ismét kapacitálni igyekezett. Én kitartottam álláspontom mellett, mire azt mondotta: „Hetvenkét órája vagyok itt Budapesten és tárgyalok. Mást nem tettem, mint állandó érintkezést tartottam fenn a kormányelnökkel és a kormányzóval, hogy a kormány megalakítását tető alá hozzam, és egy listára sikerült mindkét fórum beleegyezését kieszközölni. Én Önt arra kell hogy figyelmeztessem, ha nem vállalja s kitart végleg e felfogása mellett, az esetben egy új listát kell összeállítani, mert az egész kormánylista úgy, ahogy van, egy listaként lett elfogadva, ha tehát itt változás történik, akkor ezeket a tárgyalásokat tovább kellene folytatni, én pedig erre nem vagyok hajlandó, mert a három nap máris hosszú idő. Ez esetben konnányt nem alakítunk, és számoljanak az urak azzal, hogy Magyarországot német, szlovák és román csapatok fogják megszállni." TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Ön természetesnek találta, hogy ahhoz, hogy Ön miniszter legyen, egy külső hatalom, a németek hozzájárulása is kell? KUNDER: Nem. Ez rendkívül szomorú helyzet volt. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Még szomorúbb volt, hogy akadtak magyar emberek, akik a kormányban részt vállallak. (Nagy taps a hallgatóság körében.) Végül is a vádlott hozzájárult a párt nevében, hogy Önök belépjenek a kormányba. Milyen feltételhez kötötte ezt a vádlott? KUNDER: Vádlott pártja nevében hozzájárult, hogy én annak képviseletében belépjek a kormányba. Ezt a részvételt azonban [ahhoz] a feltételhez kötötte, hogy Rátz Jenő mint tárca nélküli miniszter szerepeljen a kormányban, hogy ez a tárca nélküli beosztás milyen elnevezéssel és milyen címen történt, azt nem tudom.
