Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
seket tett, kifejezésre juttatta, hogy tekintélyállamot szeretne megvalósítani teljes felhatalmazással, azon célból, hogy az eléje tűzött reformokat megvalósítsa. Erre a parlamentnek 68 tagja, Kornis Gyula elnök vezetésével s három miniszterrel kiléptek a Nemzeti Egység Pártjából, és leszavazták vádlottat, aki a leszavazás után lemondott. A lemondás után Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter és Teleki Pál megjelentek a kormányzónál. A kormányzó, úgy a két házelnök előtt, mint az ellenzék vezérei, Eckhardt Tibor és Rassay Károly előtt kijelentette, hogy újonnan nem fogja kinevezni Imrédy Bélát. Teleki Pál és Keresztes-Fischer azonban rámutattak arra, hogy mivel a közvélemény már fel van korbácsolva a vádlott által hirdetett reformtörekvések szükségessége és sürgőssége tekintetében, íegokosabbnak tartják, ha a kormányzó még egyszer őt nevezi ki miniszterelnöknek, ami azután meg is történt. Arról nincs tudomásom, hogy vádlott kinevezésével kapcsolatban a német követ is megjelent volna a kormányzónál. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: A vádlott a németek szemében kedvelt személy volt-e vagy pedig közömbös? BÁRCZY: A németeknél, mint fentebb már említettem, vádlott 1938-as németországi látogatása után kegyvesztett lett, később azonban véleményük megváltozott. Ennek oka az volt, hogy a leszavazás után sokan úgy állították be vádlottat, mint mártírt, aki elveinek harcosaként bukott el, továbbá őbenne látták azt az embert, aki Magyarországon, mint reálpolitikus, ha nem is a német szövetséget, de a német orientációt képviseli. Mikor Mecsér Andrást e változás felől megkérdeztem, azt válaszolta nekem, szóról szóra, hogy Hitler, a Führer honorálni akarta. Ezért hívták meg Darányi Kálmán akkori házelnököt Németországba Hitler születésnapjára, mert honorálni akarták, hogy ő alkotta meg az első számú zsidótörvényt, vádlottat pedig azért, mert ő alkotta meg a második számú zsidótörvényt. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: A március 19-i dolgokról mit tud? BÁRCZY: 1944. március 19-e előtt nyilvánvaló volt, hogy a németek nagy pressziót fognak Magyarországra gyakorolni, éspedig három okból. Először a katonai helyzetük már nagyon romlott, tehát számolni kellett azzal, Magyarországot Operationsgebietnek 353 fogják előbb-utóbb felhasználni, a második az volt, aminek már egészen nyíltan kifejezést adtak, hogy a zsidó kérdésnek magyarországi kezelésével nincsenek megelégedve. Már 1942. október 26-án 354 megjelent Jagow akkori német követ Ghyczy Jenő külügyminiszter-helyettesnél, és felszólította a magyar kormányt, hogy vezessék be a sárga csillag viselését Magyarországon a zsidók részére, eliminálják teljesen a zsidóságot a magyar közéletből, a kulturális, gazdasági és pénzügyi életből, és készítsék elő a zsidók deportálását. Ezt a Kállay-kormány egyhangúlag visszautasította. Erre Hadműveleti terület. 354 Jagow 1942. október 17-én adott át Ghyczynek egy feljegyzést, amelyben a német kormány újabb zsidóellenes intézkedéseket követelt. Lásd Wilhelmstrasse... 517., 518., 519., 520., 521. és 522. sz. dokumentumokat, 695-704. p.
