Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

formtörekvéseket, amelyek révén a felvidéki magyarság kérdései megoldódtak vol­na. Itt nem nemzetiszocialista reformokról volt szó, hanem általában véve szociális jellegű, a társadalomnak átalakításával járó reformokról, különös tekintettel arra, hogy a Csehszlovákiából visszacsatolt területsáv szociális igényei kétségtelenül ma­gasak voltak. Ezek a szociális reformok a nemzeti fegyelem keretében voltak megva­lósítandók, mert a felvidéki egyesült magyar párt az „Egyesült Keresztényszocialista és Magyar Párt" nevet viselte és programjában demokratikus szellemmel tért vissza, miután a Csehszlovák Köztársaságban demokrácia uralkodott. 1939-ben került sor a második zsidótörvény megalkotására, melynek létrejötte po­litikai szükségszerűség volt, mert a külállamokban és pedig a szomszéd Német Biro­dalomban, Olaszországban, majd a Csehszlovák Köztársaság szétbomlása után Szlo­vákiában is törvényileg szabályozták a zsidókérdést. Ezzel jobbratolódási folyamat vette kezdetét. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: AZ 1939-ben megindult Magyar Élet Mozgalommal mi volt a célja a vádlottnak? Az Egységes Párt miért nem felelt meg? JAROSS: 1939-ben vádlott megindította a Magyar Élet Mozgalmat, mellyel az volt a célja, hogy széles körű közvéleményt alkosson meg, amelyikből azután új választá­sok során kiépülhet egy, a nemzetnek minden rétegét átfogó nagy párt, hogy erre a parlamenti munka nyugodtan ráépíthető legyen. Az Egységes Párt nem felelt meg en­nek a célnak, mert egy része a vádlottnak komoly reformterveit nem helyeselte. Emi­att következett be a szakadás a pártban, s nem azért, mert vádlottnak diktatórikus tö­rekvései voltak. Akik ezt állítják, azoknál ez inkább következtetés, mint közvetlen felismerés. Akik az Egységes Pártból kiléptek, alapvető kérdésekben nem értettek egyet a vádlottal. A kaposvári beszédében például radikális földreformot vázolt, ami a párt konzervatív elemeiből ellenérzést váltott ki. A Magyar Élet Mozgalom sokkal mélyebb szociális reformokat vallott, mint a kor­mánypárt. A kormánypárt egy társadalmilag is sokkal kisebb réteget jelentett, mint amilyent a mozgalom, amely egy szélesebb társadalmi rétegre kívánt támaszkodni. 1940. október 21-én, amikor vádlott már ellenzékbe vonult, megalakult a Magyar Megújulás Pártja. Ennek a pártnak felépítésében szerepet játszott kétségtelenül a „te­kintélyelv" is, de nem kizárólag arra épült fel, mert nálunk soha sem voltak utasítá­sok, mi mindig a megbeszélések során kialakult vélemények alapján döntöttünk. A vezető tekintély Imrédy Béla volt. A Magyar Megújulás Pártjának megalakulásakor a MÉP bekapcsolása is tervbe volt véve. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: A Magyar Megújulás Pártját német hivatalos körök rokon­szenvvel fogadták? JAROSS: Valószínűnek tartom, hogy a német hivatalos körök rokonszenvvel fo­gadták a párt létrejöttét, bár semmi formában nem helyeztünk súlyt arra, hogy Német­ország politikai körei helyeslik-c, vagy nem, de a német politikai közfelfogásnak, mi­után nemzeti és szociális programot állítottunk fel, és tengelybarát politikát hirdet­tünk, valószínűleg rokonszenves volt. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Ne mondja, hogy „valószínűleg". Tudta-e a vádlott, hogy igen nagy szimpátiával kísérik a németek ezt az alakulást?

Next

/
Thumbnails
Contents