Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

SULYOK DEZSŐ NÉPÜGYÉSZ: [...] Miért tértek el a müncheni megállapodástól, és miért csak a tengelyhatalmak, Németország és Olaszország vett részt, és miért nem vett részt ebben a bécsi döntésben Anglia és Franciaország, a müncheni megállapo­dás másik két tényezője? IMRÉDY: Amikor 1938. szeptember 30-án a müncheni döntés megtörtént, ez azt az intézkedést tartalmazta, hogy a magyar-csehszlovák krízist közvetlen tárgyalások ré­vén kell elintézni. Köztudomás szerint azonban Lengyelország megváltoztatta állás­pontját, ultimátumot intézett Csehországhoz, és a vitás területsavukat katonai akció­val szerezte meg. Hogy ennek milyen hatása volt a magyar közvéleményre, azt nem kell vázolni. A magyar közvélemény látta, hogy a német igények kielégítése után Lengyelország is kielégítette igényeit, csak Magyarország nem. Ez érthetően türel­metlenséget okozott. Az egész közvélemény követelte a kérdésnek leggyorsabb időn belül való megoldását. A vérmesebbek kardot csörtettek, a nyugodtabbak diplomá­ciai akciót akartak. Mi ezen döntés után érintkezésbe léptünk a csehszlovák kormánnyal, és kértük a közvetlen tárgyalások felvételét. Ezután néhány napon belül október 8-án, vagy 9-én Komáromban meg is indultak a tárgyalások. 318 Teleki Pál volt magyar részről a föld­rajzi és néprajzi szakértő. Cseh részről a szlovák kormányt küldték oda, s ők részben nem is voltak jártasak a nemzetközi tárgyalások mezején, részben nem kezdhették az­zal működésüket, hogy szlovák területből lényeges részeket feláldoznak. Ezért aján­lataik nem voltak kielégítőek. Csekély területi engedményeken kívül arra szorítkoz­tak, hogy a magyarságnak autonómiát helyezzenek kilátásba. így megszakadtak a tárgyalások. Emlékezetem szerint minderről emlékiratot készítettünk, s azt a müncheni négy hatalomnak és akkoriban jó baráti viszonyban levő lengyel kormánynak is elküldöt­tük. Ugyanakkor Darányi Kálmán Münchenbe, Csáky István pedig Rómába utazott és megkérte Németországot és Olaszországot, hogy diplomáciai úton is segítsék a tárgyalások újrafelvételét. Ugyanakkor párizsi követünk és Csehszlovákia párizsi kö­vete Bonnet akkori francia külügyminiszternél kihallgatáson jelent meg. Feltehető, hogy erről az oldalról is létrejött a közvetítés. Néhány nap múlva újból megindultak a tárgyalások és október 22-én beérkezett Csehszlovákia javaslata, amely már tárgyalási alapul szolgálhatott, amennyiben lé­nyeges területek felajánlását tartalmazta. És ezenkívül olyan tónusban volt megfogal­mazva, hogy az nem utolsó szó, vagyis lehet további engedményekről beszélni. A magyar kormány 24-én ellenjavaslatot adott át, amely megjelent az akkori la­pokban is. Lényegében azt tartalmazta, hogy összehasonlítva azokat a területeket, amelyeket mi követeltünk, és amelyeket Csehszlovákia ajánlott fel, megállapított nyolc körzetet, amelyben vita áll fenn, és erre nézve a magyar javaslat népszavazást indítványoz, tehát demokratikus elintézési módot. Arra az esetre, ha nem fogadják el 318 A magyar-szlovák tárgyalások 1938. október 9-én kezdődtek Komáromban. Újabban lásd Fü­löp-Sipos: i. m. 204. p.

Next

/
Thumbnails
Contents