Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

diszkusszió alakult ki a tartalmat illetően. Ennek során a javasolt intézkedések ellen aggályaimat fejeztem ki, és az előterjesztett és mások általjavasolt intézkedések enyhítését kívántam. A lényeg az volt, hogy igyekeztem összefoglalni azokat a szempontokat, amelyek a tárgyalás során felmerültek, hogy megkönnyítsem a minisztertanács munkáját. Ezután felkértek, hogy másnapra írásban foglaljam össze a szóban elmondottakat, így készítettem el én a fenti tervezetet, amelynél azonban csak a szerkesztési munka volt az enyém. Ezt a tervezetet egy levél kíséretében eljuttattam Darányi Kálmánhoz. Ez a levél visszakerült hozzám, mert Darányinak az volt a szokása, hogy olyan levelekre, amelyeket nem akart írásban megválaszolni, személyesen adott választ, és ilyenkor az eredeti levelet mindig visszaadta. Meg kell jegyeznem, hogy a törvény a Felsőházban is minden nehézség nélkül keresztülment. Ebben az időben a legszélesebb körökben felismerték ennek a törvénynek a szükségességét, és annak végrehajtása a gazdasági életben semmi fennakadást nem okozott. ELNÖK ismertette a vádlott rendőrségi vallomásának 1./ és 2.1 alatti mellékleteit. IMRÉDY: A második zsidótörvénnyel kapcsolatban utalok tegnap tett vallomásomra. Csak annyit kívánok megjegyezni, hogy azt nem német befolyás alatt, hanem saját felismerésem alapján, spontán meggyőződésemből alkottam meg. A kérdés rendezésénél a faji és felekezeti elmélet között egy bizonyos mérsékelt elvi középutat igyekeztem választani. TANÁCSVEZETŐ BÍRÓ: Mit remélt ön a második zsidótörvénytől? IMRÉDY: Azt reméltem a második zsidótörvénytől, hogy ezzel levezetjük azt az égető kérdést, nyugvópontra juttatjuk, és többé ezzel a kérdéssel a magyar közéletben nem kell számolni. Ugyanis az első zsidótörvény rendelkezései nem oldották meg a kérdést megnyugtatóan. Csak annyit kívánok itt még megjegyezni, hogy nevezetesen, ami a zsidók választójogát illeti, nekem az volt az eredeti tervem, hogy a zsidók külön választótestületet alkossanak és ennek a külön választótestületnek az alapján maguk közül válasszák meg képviselőiket, hogy ezek a képviselők azután részt vegyenek a parlamentben. Ezt a megoldási javaslatomat azonban a minisztertanács nem tartotta helyesnek. Azzal érveltek, hogy a nemzetiségek körében ezzel a megoldással egy nem kívánatos folyamatot indíthatunk el. Ezt az eredeti elgondolásomat tehát nem fogadták el, ami később a törvényben is leszögezést nyert. Újból hangsúlyozni kívánom itt is, hogy egy felelős politikusnak nem mindig a jó és a rossz között kell választania, hanem sokszor a kisebb és a nagyobb rossz között. Úgy éreztem, hogy ezzel a törvénnyel olyan kérdést veszek le a napirendről, amely a magyar közéletnek állandó mérgező anyaga. Ami származásomat illeti, amikor a második zsidótörvényt előkészítettem, nem volt tudomásom az állítólagos zsidó beütésről. HEGYHÁTI NÉPBÍRÓ: Ma más a helyzet? IMRÉDY: Mikor 1939-ben lemondásomra került sor, ez annak következtében állt be, hogy politikai ellenfeleim egy keresztlevelet produkáltak, amelynek tanúsága szerint 1814-ben dédatyám szülei hét éves fiukkal tértek volna át a zsidó vallásról a katolikus vallásra. Amikor ezt az okmányt produkálták, semmi ellcnbizonyíték nem