Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

A tárgyalás második napja 1945. november 15. Tanácsvezető bíró a Bp. 301. §-a szerint az ügy rövid megjelölésével a tárgyalást megnyitja, a hallgatóságot megfelelően figyelmezteti, és megállapítja, hogy a bíróság tagjaiban változás nem állott be, és a pótnépbírák is ugyanazok, mint az előző nap. Megállapítja továbbá, hogy az idézettek közül dr. Rassay Károly tanú nem jelent meg, s távolmaradását igazolt betegségével mentette ki. A népbíróság folytatja a vádlott kihallgatását. A tanúk a Bp. 301. § 4. és 5. bekezdésében foglalt felhívás és figyelmeztetés után elhagyják a tárgyalótermet. (Vádirat III.) IMRÉDY: A vádirat III. pontját illetően hivatkozom a magyar államrendőrség politikai és rendészeti osztályán, valamint a népügyészségen tett vallomásomra. Valóban Kállay Miklós személye ellen nem volt kifogásom, de hintapolitikáját élesen helytelenítettem, parlamenti nyilatkozataimban pedig leszögeztem azt az álláspontomat, hogy a magyar erőnek minden tekintetben a Német Birodalommal együtt kell haladnia, meg kell valósítani azokat a reformokat, amelyek helyünket az akkori Közép-Európában biztosítják. Mind pártom, mind magam parlamenti, valamint publicisztikai tevékenységemben azt az álláspontot képviseltem, hogy az ország a tengellyel fennálló szövetségnek megfelelően ingadozás nélkül vegyen részt a háborúban. Megjegyezni kívánom azonban, hogy az ügyészségen tett vallomásom csak abban a tekintetben áll helyt, hogy „a háború egész folyamán" kitétel, amely ott szerepel, csak arra az időre értendő, amíg aktív szerepet játszottam, azaz 1944. augusztus 8-ig. Ezután semmiféle nyilatkozatot nem tettem, annál is inkább, mert augusztus közepén a pártokat feloszlatták,

291 s így ilyen irányú állásfoglalás már csak azért sem történhetett semmiféle párt részéről, sem részemről, aki visszavonultam az aktív politikai szerepléstől. Egyik vallomásomban sem volt szó a részvétel fokozódó mértékéről sem, csak arról, hogy Magyarországnak ezt a harcot végig kell vívnia. Magyarország történelmét nézve úgy gondoltam, hogy Magyarországnak ez az érdeke. Felfogásomhoz híven állottam ezen a vonalon. (Vádirat III. 2. pont) Az Egyedül Vagyunk, Nemzetőr és Magyar Futárban megjelent és terhemre rótt cikkekért a felelősséget magamról elhárítom, mert az inkriminált cikkek létrejöttében semmi szerepem nem volt, azokat még utólag sem olvastam. Oláh Györggyel ugyan 291 A Sztójay-kormány 1944. augusztus 23-án a 3080/1944. M.E. sz. rendeletével feloszlatta a politikai pártokat, elkobozta a vagyonukat és betiltott minden pártpolitikai tevékenységet.