Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
tábora is, akiket nem szabad megfélemlíteni, hanem a kiábrándulás fegyverével ezeket konstruktív politikára lehetne rávezetni. SZÉLL JENŐ NÉPBÍRÓ: Mikor merült fel Ön előtt az a tudat, hogy a háború elkerülhetetlen? IMRÉDY: Én a háború kitörésének pillanatáig reménykedtem abban, hogy, - miként annak idején Münchenben - egy diplomáciai megoldás jön létre mind a lengyel, mind a danzigi kérdésben. 269 Bár 1939 nyarán már láttam a nehézségeket, de mindvégig diplomáciai megoldásban reménykedtem. SZÉLL JENŐ NÉPBÍRÓ: Mikor következett be az a pillanat, amikor Ön előtt felvilágosodott, hogy a németek végérvényesen elvesztették a háborút? IMRÉDY: Ami a háború további folyamát 270 illeti, amíg a nyugati partraszállás az avranches-i áttöréssel nem sikerült, és a román átállás nem következett be, nem hittem a német vereségben. Ezek után azt láttam, hogy a háború rendkívül súlyos válságbajutott és Németország a védekezés taktikájára tér át. A háború esélyeit mégsem láttam elveszettnek, mert reméltem, ha Németország nem is győz, de meg tudja pozícióját annyira őrizni, hogy egy becsületes békét harcolhat ki magának, amely a közép-európai térségben a többi kis állam megélhetését is biztosítja. Olyan információink voltak pl. — a vezérkari főnök németországi látogatása után - hogy a német oldalról még sok minden nincs elveszve, mert vannak titkos fegyverek és erőtartalékok. Ekkor még fennállott egy német tavaszi offenzíva lehetősége is. Ennek elmaradása nézetemet erősen megváltoztatta. A háború elvesztésének felismerése nem lehet olyan világos, mint a fehér vagy fekete színváltozás, mert az események között feltétlenül átmenetek vannak. A háború elvesztésének gondolata a tavaszi német ellentámadás elmaradásának felismerésekor érlelődött meg bennem, azaz [kb.] 271 1945 januárjában. SZÉLL JENŐ NÉPBÍRÓ: Amikor Önt elfogták és ide hozták Budapestre, azt gondolta, hogy tarkón lövik? IMRÉDY: Nem. Arra gondoltam, hogy bíróság elé állítanak. HORVÁTH ZOLTÁN POLITIKAI ÜGYÉSZ: Tudatában van-e annak, hogy azért a példátlan katasztrófáért, amibe az ország jutott, azok az államférfiak és politikusok, akik az utolsó esztendők során az ország sorsát intézték, feltétlenül felelősséggel tartoznak? Az első világháború után újjáalakult lengyel állam számára a versailles-i békeszerződés oly módon biztosított kijáratot a Keleti-tengerre, hogy a Visztula folyó torkolatánál lévő, németek lakta Danzigot (Gdansk) „szabad várossá" nyilvánította, amely a lengyel vámterülethez tartozott és szabad kikötővel is rendelkezett. A lengyel állam és Danzig összeköttetését egy folyosó biztosította, amely Kelet-Poroszországot elvágta Németország többi részétől. A német vezetés Csehszlovákia feldarabolása után egyre erősbödő nyomást gyakorolt Lengyelországra, hogy mondjon le danzigi jogairól. 270 Az angol és amerikai fegyveres erők 1944. június 6-án szálltak partra Normandiában. Július 31-augusztus 2. között amerikai csapatok Avranches-nél áttörték a német frontot, benyomultak a Bretagne-félszigetre és elérték a Loire folyót. 1944. augusztus 23-án Bukarestben államcsíny zajlott le. Mihály király eltávolította a hatalomból a fasiszta és németbarát Antonescu-kormányt. Az uralkodó bejelentette, hogy Románia kilép a szovjetellenes háborúból, harcolni fog a függetlenségért és Észak-Erdély visszaszerzéséért. Augusztus 25-én Románia hadat üzent Németországnak. 271 Utólagos betoldás.
