Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
tálam ismert ténykörülmények alapján tartottam helyesnek, viszont sem londoni követünk 1941. április elejei sürgönyét, sem pedig moszkvai követünknek Molotov külügyi népbiztos üzenetét tartalmazó sürgönyét annak idején nem ismertem. 233 A vádirat 19. lapjának első bekezdésé[vel] 234 kapcsolatban hangsúlyozom azt is, amit fentebb Magyarország háborús részvételének védelmi jellegéről és ennek természetéről fentebb már mondottam. Ugyanez vonatkozik a vádirat 20. lapján[ak] 2. mondatára 235 is. Ez a megfontolás vezetett magatartásomban, nem pedig személyi szempontok, mint aminőkre a vádirat 20. lapjának 4. mondata utal. 236 30. / A vádirat 19. lapjának utolsó bekezdését illetőleg 237 megjegyzem, hogy a zsidókérdésben a párt hovatovább - a tapasztalatok hatása alatt a teljes szeparáció és a nagyarányú - persze csak a háború után megvalósítható - kivándorlás mellett (egy nemzeti államba) foglalt állást. Ez persze csak nemzetközi megegyezések alapján és technikailag jól előkészítve történhetett volna meg. Tartalmaz erre utasítást a II. zsidótörvény is, és annak alapján úgy képzeltem, hogy a zsidóság szervezetével egyetértve vesszük kezelésbe a kivándorlást és az azzal kapcsolatos vagyonátvitel (transfer) néhány gazdasági, szállítási és pénzügyi részletét. A vádirat azon megállapítása, hogy féktelen lazítást tovább folytattuk és egyre fokoztuk, megint nem helytálló, pl. 1943. október elsején átadott memorandumunk, 238 amely az Új Magyarság 1944. április 1-i számában kivonatosan ismertetve van, csak a II. zsidótörvény végrehajtásának hiányait panaszolja fel. 31. / A vádirat 21. lapján foglaltakra 239 vonatkozólag fentebb az észrevételek ad vád V. részében már válaszoltam és erre itt csak utalnom kell. 32. / A vádirat 22. lapján az a beállítás, hogy származási okirataim birtokában a németek zsarolni tudtak volna engemet, megcáfolást nyer azzal a ténnyel, hogy bár igen fontos, de mégsem egzisztenciális kérdésben, a Weiss Manfréd ügyben nem hagytam magam zsarolni, és tekintet nélkül a következményekre, kiálltam a magyar érdekek védelme mellett. Világos tehát, hogy még nagyobb jelentőségű politikai kérdésekben ugyanez lett volna a magatartásom. 33. / A vádirat 22. lapján foglalt egyéb vádirati megállapításokra 240 a választ lényeBarcza György Iondoni követ 1941. április 2-án kelt számjeltáviratáról van szó. Lásd Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához. V. kötet: Magyarország külpolitikája a Szovjetunió megtámadásáig 1940-1941. Összeállította Juhász Gyula. Budapest, 1982, Akadémiai Kiadó. 681. sz. dokumentum. 991-992. p. - Kristóffy József moszkvai követ 1941. június 23-i számjeltáviratát lásd uo. 867. sz. dokumentum. 1214. p. 234 Lásd 150. p. 235 Lásd 150-151. p. 236 Hogy ti. Imrédy, háborúpárti agitációját kifejtve, „tudatában volt annak, hogy e fellépése felkelti az egyébként is tökéletes kémhálózatta] rendelkező német kormány figyelmét az ő személye és politikája iránt." 237 Lásd 150. p. 238 III. fejezet 15 sz. dokumentum. 239 Imrédy és Veesenmayer kapcsolatával, a Szentirmay-féle vacsorával foglalkozik. 240 Imrédy szerepéről a Sztójay-kormány megalakításában.
