Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

a. / Politikai pályámat megelőző időben sokat érintkeztem angolokkal, amerikaiakkal, főleg pénzügyi emberekkel, akik ismertek, becsültek és akikhez személyes szimpátiák is fűztek. Politikai nézet vagy állásfoglalás azonban nem alakult ki bennem, bár az angol társadalmi életformát tetszetősnek találtam. Vitáink is voltak, például az antiszemitizmusról, melyet 1937 felé kezdtek már megérteni. Mielőtt miniszterelnök lettem, 1938 tavaszán a Nemzeti Bank tanácsadója, Mr. J. H. Bruce kiment Angliába, hogy tájékozódjék, vajon számíthatunk-e olyan gazdasági és kereskedelmi támogatásra, mely némileg ellensúlyozhatja Németországnak különösen az Anschluss utáni időben abszolút domináló szerepét a magyar export felvételében. Politikai tájékozódásra is megkértem, lévén Bruce azelőtt hivatásos angol diplomata. Lefoglalt írásaim között van Bruce-nak 1938. május 14-én hozzám írt levele, mely szerint a.) külkereskedelmi téren bizonyos korlátolt lehetőségek nyílnak, de azok sem okozhatnak gyökeres változást a külkereskedelmi helyzetünkben, b.) Politikailag pedig - az angol külügyi hivatal vezető tisztviselőinek nézete szerint - Anglia részéről komolyabb érdeklődés nem várható hazánk irányában, mert Magyarország földrajzi helyzeténél fogva, előbb vagy utóbb, kell, hogy Németország karjaiba sodródjék („bound to fall into the arms of Germany"). Ehhez járul, hogy láttam, mint hagyják magára Anglia és Franciaország a kedvenc, garantált Csehszlovákiát (hát akkor mi mit várhattunk?). A revíziós igényeket, melyek 20 éven át fűtöttek minket, sem a Népszövetség, sem az angolszász országokban itt-ott - de nem igazán befolyásos politikai körökben - tapasztalható jóindulatú érdeklődés egy tapodtat sem vitte előre, míg a soká háttérbe szorított Német- és Olaszország éppen úgy, mint mi, a változás híve volt, tehát természetes érdekazonosság állt fenn közöttünk. b. / A földrajzi helyzet azt mutatja, hogy a Kárpátok medencéje északkelet-kelet és délkelet felé zárt egység, nyugat felé ellenben a Duna völgye és lassan emelkedő dombos vidék kapcsolja nyugati szomszédjához. A történelem azt mutatja - Szent István óta -, hogy a nemzet, felismerve a földrajz tanítását, ezt a nyugati orientációt választotta kultúrában és többnyire politikában is, a keleti orientáció legfeljebb időlegesen érvényesült a politikában, de nem dominálóan, hanem megosztva a nemzetet. c. / Gazdasági érdekeink világosan Németországhoz kapcsolnak, hiszen agrárfeleslegeink - éppen az agrárcikkek relatív olcsóságánál, nagy terjedelménél és részben romlandóságánál fogva, csak közelebbi piacokon helyezhetők el jövedelmezően. Közeli felvevő piacok pedig jórészt csak Németországban, Ausztriában és talán Észak-Olaszországban találhatók. Agrárkrízisünk elkerülése (kivált ha kertgazdaságunkat fejlesztjük) tehát a jó viszonyt, a német nép mindenkori vezetésével (tekintet nélkül politikai színezetére) egyenesen megkívánja. d. / A német nép, illetve német politika Drang nach Ostenjával

223 szemben, igaz, állandó védekezésre szorulunk. Ezt magam is mindig hangsúlyoztam, így például, ha III. fejezet 4. sz. dokumentum. Törekvés Kelet felé.