Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

nisztérium 1939. évi szeptember hó 1. napjáig elrendelheti bármely ipari szeszfőzde kisajátítását vagy üzemben tartásának kártalanítás mellett való megszüntetését."

12 Az első zsidótörvényjavaslatát a már említett tervezet alapján a Darányi-kormány terjesztette be a parlamentben. A képviselőház 1938. május 12-én, a felsőház május 24-én fogadta el, és a kormányzói kihirdetési záradékkal ellátva május 29-én mint 1938:XV. te. került becikkelyezésre. A jogszabály szerint az értelmiségi (orvos, ügyvéd, mérnök) és szabadfoglalkozású (sajtó, film, színház) pályákon kamarákat kell létrehozni, és ezek tagjai közül legfeljebb 20% tartozhat az izraelita hitfelekezethez. Hasonló arányszám vonatkozott a vállalati tisztviselői munkakörökre is. A végrehajtási utasítás megjelenése után (1938. június 25.) az „őrségváltás" megindult, de korántsem az igényeknek és várakozásoknak megfelelő intenzitással, bár a végrehajtási utasítás néhány vonatkozásban szigorúbb volt, mint a törvény. A legsürgősebbnek vélt belpolitikai kérdések rendezése után Imrédy szükségesnek látta, hogy kiépítse személyes kapcsolatait a tengelyállamok vezetőivel, elsősorban Mussolinivcl. Nem csak a hagyomány parancsoló ereje vezette első külföldi útját Rómába, hanem az is, hogy ez év augusztusában volt esedékes a kormányzó látogatása Hitlernél, s a miniszterelnök tisztázni akarta: voltaképpen mennyiben számíthat a továbbiakban a tengely déli szárnyára. A magyar-olasz, s tegyük hozzá, az olasz-német kapcsolatok tisztázását annyira sürgetőnek tartotta, hogy a diplomáciai szokásoktól eltérően meg sem várta, amíg meghívják, hanem maga tudatta látogatási szándékát. Ciano a vizitet túl korainak tartotta, de a Duce kabinetirodája közölte, hogy örömmel várják a magyar kormányfőt, aki felesége és Kánya külügyminiszter társaságában 1938. július 18-án érkezett Rómába. A szokványos külsőségek, koszorúzások, díszebédek, és intézmény-megtekintések közepette feszült hangulatú tárgyalások folytak a kormányfők és miniszterek között. A nézeteltérések csomópontja az olasz-jugoszláv viszony volt, különös tekintettel Magyarország szerepére a csehszlovák ügyben. A magyar fél biztosítékot kért arra, hogy Olaszország szükség esetén fegyveres erővel is megakadályozza Jugoszlávia beavatkozását egy magyar-csehszlovák háborús összeütközésbe. Ilyen ígéretet azonban nem sikerült kicsikarni. Biztatást kapott viszont Imrédy belpolitikai téren a „szélkifogási" taktika megvalósítására. A szélsőjobboldali ellenzékkel szemben alkalmazandó harcmodorra Mussolini a következő tanácsot adta: „Úgy győzze le a politikai ellenfeleket, hogy még az általuk kifejtetteknél is konkrétabb társadalmi reformprogramokat tesz közzé és hajt végre."

13 1938 augusztusában a kormányzó vezette delegáció németországi látogatása nyomán, a kíséretében lévő Imrédy előtt világossá vált, hogy a németek a cseh kérdést a közeljövőben „megoldják". Bár Hitler katonai szövetséget kínáló ajánlatára a magyar államférfiak először kitérő választ adtak, végül ígéretet tettek arra, hogy német táma12 Magyar Törvénytár (MT) 1938. évi törvénycikkek. Budapest, 1939, Franklin Társulat. 469. p. 1 Réti György: Budapest-Róma Berlin árnyékában. Magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok 1932-1940. Budapest, 1998, ELTE Eötvös Kiadó. 127. p.