Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

Minthogy elsőrendű magyar erdekeket sértett volna az egyik legnagyobb magyar üzemnek 25 évre, valószínűleg azonban végérvényesen német kézbe, különösen az SS kezébe való kerülése, a minisztertanácsot tájékoztattam, és felhatalmazását kikérve közöltem a német tárgyalókkal, hogy a magyar kormány nem hajlandó elismerni a szerződést. Ez kb. július közepe táján lehetett. Winkelmann tábornok közlésemet hallván megmerevedett, hangja élessé vált. A tárgyalásoknak vége szakadt, és néhány nap múlva Sztójay levelet kapott Winkelmanntól, mely levél hangjából sejthető volt, hogy Winkelmann szembe fog velem fordulni, ami rövidesen be is következett. Mindent összevéve, közgazdasági miniszteri működésem során semmivel sem mozdítottam elő a hadigépezet működését, sőt az előadottak szerint éppen ellenkező irányú tevékenységet fejtettem ki. A miniszteri székből való távozásom körülményei is azt mutatják, hogy a németek reményei e tekintetben nem váltak valóra, és ezért fordultak szembe velem. Megemlítem, hogy a miniszteri székből való távozásom körülményei azt mutatják, hogy (Zánkay Péterné és Veesenmayer vallomása) Winkclmann azért buktatott meg, mert a közismert Weiss Manfréd-ügyben élesen szembehelyezkedtem vele. Igazolni kívánom ezt Kunder Antal kihallgatásával és az ezennel idézni kért ReményiSchneller Lajos tanúkénti kihallgatásával. Azért pedig nem vagyok felelőssé tehető, hogy egyes német körök mit reméltek működésemtől. Semminemű olyan tényleges cselekmény nem bizonyíttatott, de még csak nem is állíttatott, hogy ezen miniszteri működésem során bármiben előmozdítottam volna a német hadigépezet működését. így az Nbr. 11. § 1. tétele nem áll meg, mert az antikomintern paktum és a háborúba való belesodródás okozati összefüggésben nincs egymással. Az Nbr. 11. § 1. pontjának második tétele szintén nem állhat fenn, mert 1944. május 23-án lettem közgazdasági miniszter, midőn már a német megszállás megtörtént, a háborúba teljes erővel belesodródtunk, a háború közel három éve dühöngött, Magyarország hadszíntér volt, tehát ekkor a háború kitörésének megakadályozásáról beszélni józan logikával nem lehetett. Ad vád II. 1./ Vádolva vagyok az Nbr. 11. §-ának 4. pontjának első és második tételébe ütköző háborús bűntettel. Minthogy ezen törvényhelynek 1. és 2. tétele nincs, mert egyetlen bekezdés az egész szakasz, így nyilvánvaló, hogy a vádiratban elírás vagy tévedés történt. Az ebben foglalt háromrendbeli váddal szemben a következőket adom elő. A Magyar Megújulás Pártja (MMP) megalakítása és működése semmi összefüggésben nincs az október 15-i eseményekkel. A párt és nyilasok között szerves kapcsolat soha nem volt. Szálasi Ferenc és Pálffy Fidél vallomása éppen az ellenkezőre enged következtetni. Pálffy szerint az MMP „közvetlenül alkalmas volt arra, sőt nézetem szerint azért alakult, hogy a tömeget elvonja, a higgadtabb vezetésű MMP tá-