Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

pését, mert az általa kiadott 3400/1938. M. E. sz. rendelet 167 eltiltotta a köztiszt­viselőknél, hogy a Szálasi-pártba tagul belépjenek. Ennek ellenére Imrédy Béla vál­lalta a Darányi-kormány által benyújtott első zsidótörvény további parlamenti képvi­seletét, vállalta a törvényjavaslat megszavaztatását és törvényerőre emelkedés után annak végrehajtását. A közvéleménnyel sajtó és nyilatkozatok útján igyekeztek elhi­tetni, hogy ez a törvény a jobboldali agitációk egyik leghathatósabb jelszavának, az antiszemitizmusnak kikapcsolását célozza, és ismételten kijelentették, hogy ezzel a törvénnyel a zsidókérdés lekerül a napirendről. Ez a kijelentés semmiben sem változ­tat azon a tényen, hogy vádlott vezető, kezdeményező és irányító szerepet töltött be e törvény megalkotásánál, és így a nemzet tagjainak egy része ellen bűncselekmény ré­szesévé lett. 1938 tavaszán és nyarán a nemzetközi helyzet szinte a pattanásig feszült. A német kormány Csehországgal szemben követett politikája május hónapban már csaknem háborús bonyodalmakra vezetett, és e bonyodalmakból már természetesen az irredenta jelszavakkal évek óta lázított magyar közvélemény is fokozódó nyugta­lansággal tekintett a szomszédos köztársaság felé. 1938 nyarán vádlott képviselte a magyar kormányt azokon az ünnepségeken, ame­lyeket Szent István király halálának alkalmából rendeztek, és amelyek jellege minden megnyilatkozásban az ország tisztán katolikus világnézete mellett legelsősorban a teljes nemzeti függetlenség és szuverenitás igényének hangoztatását volt hivatva de­monstrálni. 168 Röviddel a Szent István-ünnepségek lezajlása után vádlott a kormányzó kíséreté­ben Németországba utazott, 169 ahol részt vett a Kiéiben, Hamburgban, Berlinben és Nürnbergben Horthy Miklós tiszteletére rendezett ünnepségeken és fogadásokon. Ez alkalommal, mint ez saját vallomásából, továbbá Sztójay Döme, akkori berlini követ tanúvallomásából kiderül, hosszabb négyszemközti beszélgetést folytatott Hitlerrel. A beszélgetésről vádlott azt állítja, hogy túlnyomó nagy részben politikától független kérdések körül folyt, melynek során Hitler a maga pályafutásának részleteiről mesélt. Vádlott maga is elismeri azonban, hogy Hitler tájékoztatta őt csehországi terveiről, s megkérdezte, hogy Magyarország fenntartja-e igényeit, illetve hogy hajlandó-e azok érvényesítésére esetleg fegyveres erővel is kiállni. Vádlott állítólag azt válaszolta, hogy Magyarország fegyverkezése sokkal kezdetlegesebb állapotban van, semmint A kormányzó személyes kezdeményezésére 1938. május 20-án kibocsátott 3400/1938. M.E. sz. ren­delet megtiltotta a közszolgálati tisztviselőknek, hogy tagjai legyenek olyan egyesületeknek és pártok­nak, amelyek tagsága ellentétbe állíthatja őket „a törvényes rend követelményeivel". A néhány nappal később kelt értelmezés, valójában végrehajtási utasítás szerint tiltott a nyilaspártok és a szociáldemokra­ta párt tagsága. Miután ez utóbbinak nem voltak köztisztviselő tagjai, a rendelkezés nyilván a szélsőjobb­oldali ellenzéki szervezetek ellen irányult. 168 Az 1938-as esztendőt a 900 éve elhunyt első magyar király emlékére Szent István évnek nyilvánítot­ták. A jubileumi eseménysort május 30-án az Országház előtti téren szentmise és a Szent Jobb-körmenet nyitotta meg. Augusztus 18-án az országgyűlés ünnepi ülést tartott Székesfehérvárott. 169 Horthy Miklós 1938. augusztus 20-26. között felesége, valamint Imrédy, Kánya és Rátz Jenő kísére­tében tett látogatást Németországban. Az eseményről lásd Pritz Pál: „A kiéli találkozó" (Forráskritikai ta­nulmány). In Pritz Pál: Magyar diplomácia a két háború között. Tanulmányok. Budapest, 1995, Magyar Történelmi Társulat. 291-333. p.

Next

/
Thumbnails
Contents