Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
lágháború katasztrófája után a magyar nép kísérletet tett arra, hogy maga vegye kezébe sorsának intézését, lerázza magáról az évszázados köznemesi és főúri nagybirtokosok uralmát és történelmi hivatásának megfelelően foglalja cl a maga helyét a szabad népek sorában. A magyar népnek ez a történelmi kísérlete a nemzetközi feudalizmus és reakció összeesküvésén meghiúsult, és az a szellem, mely 1919 augusztusában uralomra került, első és legfontosabb céljának tekintette a történelmi osztályok és a nagytőke uralmának visszaállítását és akár a legdurvább eszközök alkalmazása árán való biztosítását. Ez a rendszer indította meg és szította előre megfontolt szándékkal, módszeresen a magyarországi zsidóüldözéseket, de tette ezt a legnagyobb rosszhiszeműséggel. Ugyanakkor, amikor a zsidó kisegzisztenciákat üldözték és ütötték, a magyar történelmi osztályok meggondolás nélkül szövetségre léptek azzal a nagytőkével és bankkapitalizmussal, amelynek jelentékeny része az általuk hirdetett jelszavak szerint zsidó kézen volt, és az állam egész apparátusának támogatásával az antiszemitizmus jelszava mögött soha nem látott hasznokhoz juttatták ezt a nagytőkét. A történelmi Magyarország ez elkorcsosodott maradványai a közéleti erkölcs minden kötelezettségét félretéve a maguk hatalmi pozíciójának és nyereségvágyának, haszonszerzésének biztosítására Magyarországot a nemzetközi közvélemény előtt súlyosan kompromittálták és ismételten nemzetközi akciókat váltottak ki a magyar rendszer megbuktatására. Az ellenforradalom első éveinek lezajlása után, mikor a rendszer már kellőképpen biztosítottnak látta a maga közéleti és politikai pozícióit, uralomra került gr. Bethlen István, aki az első évek közéleti bizonytalansága után a konszolidáció jelszavával vette kézbe a kormányzást, és az ország gazdasági életét legelsősorban külföldről szerzett kölcsönökre építette fel. Ez a rendszer, nem számolva az ország teherbíró képességével, a termelésből maradó felesleg méretéhez szabott fizetőképességével, a külföldről felvett összegeket oly beruházásokra fordította, amelyek a visszafizetési feltételekkel semmiképpen sem voltak összhangban, s így akkor, amikor a világgazdasági válság kitört, Magyarország is a legsúlyosabb gazdasági helyzetbe jutott, azaz gyakorlatilag kifejezve fizetésképtelenné lett. A gazdasági élet területén elkövetett bűnök mellett politikai tekintetben is a legsúlyosabb mulasztások terhelik ezt a rendszert, mert hazug és mesterségesen felnagyolt propagandájával Magyarországot teljesen elszigetelt nemzetközi helyzetbe hozta, irredenta politikájával a szomszédos államokkal állandó feszültséget teremtett, és tette mindezt azzal a céllal, hogy a magyarországi szociális helyzetből fakadó nyomorúság minden ódiumát erre a külpolitikai helyzetre hárítsa át. Az ún. „szegcdi gondolat" jegyében megindult politikai rendszer uralmának első 12 esztendejében elsikkasztotta a sokszor megígért radikális földreformot, nem valósította meg a választójogi törvény évtizedek óta követelt demokratikus szellemű és a népakarat érvényesülésére módot adó átalakítását, és ily módon Magyarországot Európa egyik legelmaradottabb politikai rendszerű államává tette. Abban az erkölcsi leromlásban, amelyet részben az első világháború, majd az azt követő zűrzavaros események és végül az 1919-ben megindult és magát minden tör-