Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

vételét kértem. Ez kiszivárgott, és szintén hozzájárult a németekkel való viszonyom elhidegüléséhez. Lemondásom után már másnap Sopronba költöztem, mert a soproni Lövérekben volt feleségemnek egy villája, ahol általában a nyarat tölteni szoktuk. Ettől kezdve a politikai élettől teljesen visszavonultam, csak ritkán, 1-2 napra jöttem Budapestre ügyeim elintézése céljából. Szeptemberben levelet intéztem Vörös Jánoshoz és felajánlottam szolgálataimat, hogy mint katona szívesen vennék részt menekültügyi vagy más közigazgatási jellegű ügyek intézésében. Erre a levélre választ nem kaptam, de október 13-án behívót kaptam Komáromból, azonban a behívó nem az általam megadott soproni címemre, hanem budapesti címemre ment, és így az csak néhány nappal később, már a Szálasi-féle hatalomátvétel után jutott tudomásomra. Akkor jelentkeztem, de szabadságot kaptam, és egy idő múlva jelentkeztem Farkas Ferenc kiürítési és menekültügyi kormánybiztosnál, és az ő megbízásából azután december 6-ig Sopronban és a Dunántúlon alárendeltebb jelentőségű közigazgatási munkát végeztem, mint százados. Sopronban semmiféle szerepem a politikai életben nem volt. Néhány politikai vezető férfivel találkoztam, de cz társadalmi jellegű találkozás volt. Március 28-ig laktam Sopronban, akkor elmentem Tirolba családommal együtt, ott ért az összeomlás, és május 29-én az amerikai hatóságok letartóztattak. Fenti jegyzőkönyvben foglaltak pótlására a kihallgatás befejezte előtt előadom még a következőket: Az említett törvényjavaslatokon kívül mint miniszterelnök benyújtottam még a földbirtokreform tervezetét,

96 amely azonban abban a ciklusban már nem került tárA minisztertanács 1944. június 21 -i ülésén, amelyen Jungerth-Amóthy Mihály, a külügyminiszter állandó helyettese beszámolt a nemzetközi tiltakozásról a deportálások miatt, Imrédy rámutatott arra, hogy „bárhogyan végződjék is a második világháború, lesz egy nemzetközi közvélemény és egy lehiggadt magyar közvélemény is... Ne menjünk túl az intézkedésekben, amelyek a hitleri uralom alatt álló Szlovákiában hozattak a zsidók deportációja és kezelése tekintetében. Szükségesnek tartanám, ha a keresztény vallásokra áttért zsidók irányába valami történnék. A pápai diplomácia felé kellene tehát egy gesztust csinálnunk." (Országos Levéltár. K. 27. Az 1944. június 21-én tartott minisztertanács jegyzőkönyve.) A június 24-i minisztertanácson Imrédy ismét felvetette a konvertiták előnyben részesítését, de hozzátette, hogy „nem barátja a zsidók kivételezésének". A június 28-i minisztertanácson Imrédy azt hangoztatta, hogy bármilyen engedményt csak a németekkel való előzetes egyeztetés után lehet tenni, a semleges államok felé a magyar szuverenitást kell hangsúlyozni. „A zsidókérdés kielégítő megoldása folytán fogjuk tehát csak visszanyerni e tekintetben is a szuverenitásunkat... rá kell mutatni a németeknek is arra, hogy maguknak a németeknek is érdeke, hogy ne mondják a semleges államok azt, hogy mi nem vagyunk szuverének. A két szempontot össze kell egyeztetni." Imrédy tehát nem a deportálás és a zsidósággal való bánásmód ellen tiltakozott, hanem csupán olyan, a németek számára is esetleg elfogadható engedményeket kívánt a zsidóság szük csoportja számára, amelyekre lehet hivatkozni a nemzetközi közvélemény előtt. Részletesebben lásd a bevezető tanulmányt. A földbirtok-politikai törvényjavaslatot az 1939. január 10-i minisztertanács hagyta jóvá, de a földbirtokos érdekképviseletek, valamint a római katolikus egyház határozottan elutasították. Az Imrédykormány bukása miatt nem került parlamenti tárgyalásra. Kb. 1 millió hold felosztásáról volt szó kishaszonbcrlcti akció formájában. Először a parlagföldeket vették volna igénybe, majd a külföldi állampolgárok, a zsidók, a jogi személyek birtokait, s csak ez után került volna sor az egyéni tulajdonban lévő földekre. Az 1500 holdnál nagyobb birtokok tulajdonosait kötelezték volna arra, hogy területük meg-