A levéltárak és a szocialista irattárak kapcsolatai. A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIV. vándorgyűlésén, Miskolc, 1982 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 3. (Budapest, 1983)

Hozzászólások

BERÉNYI ILDIKÓ /Uj Magyar Központi Levéltár/ Beszámoló az UMKL értékhatár vizsgálatairól Röviden ismertetném a most folyó munka jelenlegi eredményét. A levéltárosok előtt itthon és külföldön egyaránt ismert tény a fondképző szervek munkája során keletkező irattári anyag egyre növekvő mennyisége és a levéltárak befogadó képessége közti - szinte áthidalhatatlan - ellentét. Korábban sem számolhattunk és a mai gazdasági helyzetben még kevésbé számithatunk arra, hogy uj levéltárak sora épül az irattermelés növekedését követő ütemben. Az is köztudott, hogy levéltárainkban a felszabadulást követő korszak iratanyaga meglehetősen sok selejtet tartalmaz, ami a levéltárost, és a kutatót felesleges munkák sorával terheli. Ennek oka a korábbi selejtezési ügykörjegyzékekben keresendő, melyek mai szemmel elfogadhatatlan mennyiségű irattári anyagot minősitettek történeti értékűnek, - igy levéltárba szállitandónak. A 45/1958. számú rendelet és az ennek nyomán megjelent ágazati ügykörjegyzékek szerint az egyes szervek irattári anyagának a szerv tevékenységétől az államhatalmi, államigazgatási vertikális tagolódásban elfoglalt helyétől, termelési értékétől, stb. függetlenül, óvatos becslések is legalább 5o %-a nem selejtezhető. Egy minisztérium, egy tröszt, országos kutatóintézet, illetve egy C vagy B kategóriás vállalat, 19 72 előtt keletkezett iratanyagának több mint a fele kerül a rendeletek szoros betartása esetén levél-