A levéltárak és a szocialista irattárak kapcsolatai. A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIV. vándorgyűlésén, Miskolc, 1982 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 3. (Budapest, 1983)

Hozzászólások

pedig könnyen figyelemmel kisérhetné az itt őrzött történeti értékű anyagot. Az irattárak - jóllehet a levéltári tvr. mint közismert, "iratnak" minősiti a modern adathordozókat is - mai felszereltségük, helyzetük miatt érthetően nem őriznek hangszalagokat, filmszalagokat, mágneses szalagokat sem. A nagyobb probléma az, hogy az iratkezelési szabályzatok, irattári tervek sem térnek ki a modern adathordozókon őrzött információk kezelésére, selejtezésére. Ez azonban a levéltárakban is probléma lesz. Mindez átvezet az irattárak és levéltárak információs kapcsolatának másik oldalára, vagyis arra a kérdésre/milyen információt adjanak a levéltárak az iratképző szerveknek. Világszerte sokat beszélnek a levéltárak információszolgáltatásairól. A nyugati országokban ez a kérdéskör az állampolgárok információsszabadsága jogához, mint szélesebb jogi fogalomhoz kapcsolódik. Eszerint mindenkinek joga van tájékozódni nem csupán a saját ügyében /az ilyen jellegű tájékoztatást rövid határidőn belül meg kell adni az ügyfélnek/, de a polgároknak jogukban áll azt is megtudni, miként dolgoznak a közadókból fenntartott közhivatalok. A levéltárak ezekben az országokban a tudományos kutatók kiszolgálása mellett a nagyközönség számára állandó "ügyfélszolgálatot" /record service/ is ellátnak. Mindez azonban nem képzelhető el anélkül, hogy a levéltárakban őrzött iratanyag egészéről a kurrens iratok átvételétől kezdve állandóan tematikus feltárás-