A levéltárak és a szocialista irattárak kapcsolatai. A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIV. vándorgyűlésén, Miskolc, 1982 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 3. (Budapest, 1983)

Hozzászólások

hető, nem kellően átgondolt, szervezeti formájú, állandó munkaerőhiánnyal küzdő iratkezelésünkön. Csakhogy mig az alapszámos, alszámos, stb. iktatás igy-vagy ugy működésképes a mai, elhatalmasodó papirtömegekkel dolgozó hivatali szerveknél, mert ezeknél az iratkezelés jelentőségét mindenki elismeri, a vállalatok nem tudnak mit kezdeni ezekkel a hagyományos iktatási formákkal, mert a gazdasági tevékenységnek a papirmunka csak szükséges rossz velejárója, az iratkezelési sel szembeni fő elvárásunk a gazdasági tevékenység gyors, praktikus segítése, a minél egyszerűbb iratregisztrálás és iratirányitás. Ennek pedig a sorszámos /alapszámos, alszámos/ iktatás a maga nehézségével, munkaigényességével és a visszakeresés ismert bonyolultságával nem felel meg. De mi felel meg a vállalatok /szövetkezetek, kutatóintézetek, stb./ ügyviteli igényeinek. Sajnos ezt a levéltárosok sem tudják eléggé. Egyáltalán, helyes-e, ha a levéltárosok beleszólnak a vállalati ügyvitel, ezen belül az iratkezelés szervezési kérdéseiben? A másik nézet az, hogy nem, Szűcs László is emliti, hogy az ügyvitelszervezők képzését a levéltárosképzés keretein kivül kell megvalósitani. Nézetem szerint sem helyes, ha a levéltáros akarja megoldani a gyűjtőterületi szervek belső iratkezelési problémáit. Ettől függetlenül nyilvánvalóan szükséges kidolgozni - vállalati ügyvitelszervezési szakemberek nagymértékű meghallgatásával - a vállalati iratkezelés paramétereit, olyan mintát késziteni, amely megfelel a gazdálkodó szervek iratkezeléssel szemben támasztott sajátos