Iratrestaurálás, iratvédelem. A Levéltári Szekció klubnapja 1982 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 2. (Budapest, 1983)
Hozzászólások
dani új épületünkbe való beköltözést megelőzően a további jó egynéhány ezer fm-t etilénoxidos fertőtlenítésre szállítjuk-e vagy sem. Úgy tűnik - sajnos -, lesz időnk, hogy a vizsgálatot a papíripari kutatóval elvégeztessük. A fertőtlenítés esetleges káros kihatásainak a kérdésénél főként a még a Bazilikában levő 9000 fm anyagunkra gondolok, amelynek valamilyen módon való fertőtlenítése elkerülhetetlen. A kérdés ilyen értelemben nem egyértelmű és nem teljesen megnyugtató. Mi döntően XVII. századvégi és XVI 11— XIX. századi anyagot fertőtlenítettünk, ez teljesen más, mint az OL korábbi évszázadokra vonatkozó anyaga, nekünk, nyugodtan állíthatom, semmiféle negatív tapasztalatunk nem volt. Nagyon szeretném azt is megemlíteni, hogy éppen az elmúlt évben jelent meg egy amerikai szerző tanulmánya az amerikai levéltári szaklapban, majd nem sokkal rá teljesen véletlenül egy szovjet levéltári szaklapban is egy cikk, mindkettőt Vámos Gábor idézte előadásában. E közlemények az iratok fertőtlenítésével foglalkoznak. Négy évtizedes tapasztalati anyagra támaszkodva készültek ezek a tanulmányok és egyöntetűen kiemelik, hogy az etilénoxid az a gáz, amely a levéltári iratok és általában a papíranyag fertőtlenítésére a legalkalmasabb. Persze e szerzők is hoznak negatív példákat, így pl. a bőrös anyag vagy más régebbi anyagoknál megemlítik, hogy azok esetében nem alkalmazható az etilénoxidos fertőtlenítés. Megállapításaik lényege az, hogy az újabb papíranyag kezelésére jó az etilénoxidos fertőtlenítés. Mind a két szerző évtizedek óta levéltári területen dolgozó vegyészmérnök, és részletesen, példákkal alátámasztják és végigkísérik az egyéb fertőtlenítési módoknak, mint pl. a timolos fertőtlenítésnek pozitív és negatív vonatkozásait. Szeretném kiemelni, hogy a Köjál által alkalmazott fertőtlenítési eljárás az iratanyag rendjét és a kutathatóságát nem veszélyezteti. Tudniillik azáltal, hogy a komplett iratköteget dobozba, majd konténerbe behelyezve berakjuk a kazánba — a dobozok, a konténerek számozottak — és a fertőtlenítés után az iratanyagot megint a polcra visszarakhatjuk, ezáltal az anyagnak a rendje nem borul fel, ami óriási dolog, mert korábban olyan fertőtlenítési javaslatok és eljárások voltak, hogy széjjel kellett volna bontani az iratokat. A mi első tervünk itt a Heinrich utcában egy olyan fertőtlenítő részlegre vonatkozott, amelyben a Dexion-Salgó állványokra egyenként ki kellett volna helyezni a papírszálakat és lapokat, majd a fertőtlenítést követően ezeket egy infraszárító alagúton keresztülbocsátani, s amikor ez mind megtörtént, akkor újból összekötegelni a csomókat. Kérdezem én, hol van olyan levéltár, amelyiknek erre kapacitása volna, és hogy a városi meg egyéb helyi szerveknek az anyagát, amelyek rendezetlenebbek és rendszertelenebbek, hogyan lehet egy ilyen procedura után visszaállítani. A levéltárunkban kialakított eljárás nagyon egyszerűvé teszi a
