Iratrestaurálás, iratvédelem. A Levéltári Szekció klubnapja 1982 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 2. (Budapest, 1983)

Ságvári Ágnes: Megnyitó

Ságvári Ágnes bevezetője : Elnöki minőségemben üdvözlöm a megjelenteket, tisztelt előadóinkat és a levéltárigazgatókat. Tanácskozásunk az iratvédelem nemzetközi, hazai tapasztalatainak megbeszélése, javaslatok megfogalmazása a mai sürgető helyzetben a halaszthatatlan feladatok megoldására, mégpedig közös erővel a fertőtlenítéssel, restaurálással, iratmegőrzéssel, filmezéssel foglalkozó levéltárosok és az eljárásokban részt vevő, azokat előkészítő, elemző műszaki szakemberek együttműködésének keretében. Társadalmi egyesülésről lévén szó, mintegy közvéleménykutatás alapján határoztuk meg a napirendet. Mai napirendünket indokolja a magyarországi iratok raktározásának mindnyájunk előtt ismert hányatott sorsa, raktáraink tragikusan rossz és rohamosan romló állapota, amelyben tovább roncsolódnak, rongálódnak, történelmünk írott és rajzolt emlékei. Ugyanakkor nő a begyűjtendő iratok, anyagok menynyisége, és különösen a szocialista múltat és jelenünket tükröző dokumentumok vannak kitéve a megsemmisülésnek. Tehát mindnyájunknak határozottan keresnie kell az őrzés jobb feltételei megteremtésének, a válogatott iratok megmentésének vagy veszélyeztetett iratok legalább filmen való megörökítésének tömeges és viszonylag olcsó járható útjait. Nemzetünk régmúlt és közelmúlt története mindnyájunk szívügye, amint a takarékosság és a hatékonyság növelése minden szakterület szorító kötelessége. Ezért a restaurálással foglalkozó intézmények összefogására, együttes kapacitásának jobb kihasználására építünk. Számítunk a levéltárakban és könyvtárakban rejlő tartalékok jobb kihasználására, többek között a belső átcsoportosításokból a közös beruházásokból adódó előnyök biztosítására. A Művelődésügyi Minisztérium 5 éves tervének irányelvei, amelyek az őrzés, a feltárás és feldolgozás keretében az iratvédelmet előtérbe állították, arra késztetnek mindnyájunkat, hogy a takarékosság szellemében a meglevő és joggal elvárható anyagi, levéltári fejlesztés zömét e célra fordítsuk. Ezért a szekció e tekintetben is örömmel üdvözli a minisztériumban, a tanácsi és más területi szerveinknél érvényesülő egyre értékesebb közgyűjteményi szemléletet. Felhívásunk az összefogásra nemcsak az ún. külsőkre a KÖJÁL, OFOTÉRT, papíripar szakembereire terjed ki, hanem a közgyűjtemények dolgozóira, vezetőire is vonatkozik. Bízvást állíthatom, hogy még a különböző levéltárakban nagy ügyszeretettel hasonló