Iratrestaurálás, iratvédelem. A Levéltári Szekció klubnapja 1982 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 2. (Budapest, 1983)
Borsa Iván: A levéltárak iratvédelmi munkájáról
ben van ilyen érvényű rendelkezés, ahol az előnyomott, jó minőségű papír és az antracén tinta használata kötelező. 1889 azért nevezetes, mert Pauler Gyula, az akkori országos levéltárnok ebben az évben tett előterjesztést a Belügyminisztériumnak, hogy ilyen értelmű jogszabályt kellene alkotni. Azt hiszem, nem destruálok, ha azt mondom, hogy a centenáriumot rövidesen eredmény nélkül fogjuk megérni. Miután az irat a papírral létrejön a különböző szerveknél, intézményeknél, akkor bekerül egy irattárba, ha bekerül. Vegyük azt, hogy bekerül. Akkor - és itt vannak a levéltárnak a legfontosabb gyökerei -, hogy kezeli ott az irattár? Tulajdonképpen iratvédelem ez is, de ez is megérdemelne néhány klubnapot önmagában, erről sem szólok bővebben. Egy biztos, a törekvés célja az kell, hogy legyen, ami több országban megvalósult már, szocialista országokban éppúgy, mint kapitalista országokban, hogy az irattárakból tulajdonképpen levéltárivá érett, levéltári kívánalmak szerint rendszerezett és segédlettel ellátott iratanyag kerüljön be. Ebben az esetben, már ha ez így van, viszonylag könnyű a levéltár helyzete, mert az iratanyagot kell megőrizni. Az épületek, az épületek kérdése. A levéltári célépület, tehát levéltári célra épült épületek jelentik e tekintetben a legjobb megoldást. Ezt nem vitatja senki. Sajnos Magyarországon majd 60 éven át az Országos Levéltár épülete volt az egyetlen, amely kifejezetten levéltári célra épült. Most már a Szolnok megyei Levéltár épülete a második. Ez tulajdonképpen elmaradottságot jelképez, akármerre megyünk a világban, nemcsak a gazdag országokban épülnek a levéltárak, központi levéltárak éppúgy, mint regionálisak. Afrikában kiadták a jelszót, hogy minden országnak legyen nemzeti levéltára. Ez a dolognak az egyik véglete. Nálunk vannak levéltárak, nálunk valami olyasféle jelszó volna aktuális, hogy minden levéltárnak legyen rendes épülete. Franciaországban a második világháború óta évenként átlag egy levéltár épül. Romániában a II. világháború óta 10 új levéltár épült. Vajon miért nem épül nálunk? Majd erre a kérdésre a végén visszatérek. Ami a célépületeket illeti, általában a föld alá törekszik a levéltárépítés. Ennek kettős oka van, az egyik a biztonság, a másik az állítólagos olcsóbb üzemeltetés. Az építés drágább, de az üzemeltetés állítólag olcsóbb, mert a nagy hőingadozások esetében a föld alatti raktárát könnyebb kondicionálni, mint a föld felettit. Egy biztos, az iratanyagnak az a jó, ha állandó hőmérsékleten, állandó légnedvesség mellett őrzik. Ez ezekben a raktárakban kiválóan megvalósítható. Vannak itt olyan levéltárosok, olyan levéltárakból levéltári dolgozók, akik sajnos, föld alatti, de nem raktárba, hanem pincébe helyezett iratanyaggal dolgoznak, ahol még az állandó hőmérséklet úgy-ahogy megvan, de messze alatta a kívánatos 18 C°-nak, vagy pedig, és ez a
