A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

II. Egyházi levéltárak - Rosdy Pál: A Magyarországi Római Katolikus Egyház szervezeti felépítéséről és levéltári intézményeiről

kozó iratok, valamint a szerzetesrendekkel kapcsolatos levelezés, az egyházi bíráskodás és a birtokokkal kapcsolatos ügyintézés iratai. A római katolikus egyházi levéltárakban, akárcsak minden más levéltárban, többször került sor átrendezésekre. A történettudomány születése korában, a felvilágosodás idején, a levéltáraknak immár nem csak jogbiztosító értékét, hanem történeti forrásértékét is felismerték, és ennek érdekében rendezték át az addig létrejött és fennmaradt iratanyagot. Az egyes levéltárakban a 1 8. század végén, illetve a 19. század elején kialakított rendszerek egészen a legutóbbi évtizedekig vagy napjainkig érvényben maradtak. Az anyag rendezésével egykorú segédletek általában nem is használhatók, és jól szolgálják a kutatást. A levéltárak jelentőségét egyházjogi rendelkezések is erősítették (mint az 191 7-ben kiadott Corpus Iuris Canonici), és segítették az iratanyag megőrzését. A rendszeres kutatás számára azonban csak 1950 óta nyíltak meg, korábban csak szórványosan, alkalmanként szolgálták a történeti kutatást, elsősorban mint az egyháztörténet fő forrásanyagának őrzői. Az 1950. évi 29. számú törvényerejű rendelet a római katolikus egyházi levéltárakat nemzeti érdekű magánlevéltárakká nyilvánította, és az állagmegóvás érdekében bevezette az ún. kettős kezelést, amelynek értelmében 1950-1956 között csak az illetékes állami levéltár és az egyházi levéltári vezetés együttesen léphetett a levéltári raktárakba. E „kettős kezelés" idején állami levéltárosok munkája nyomán jöttek létre a római katolikus egyházi levéltárak első, modern elvek szerint készült, alaplevéltárai, csaknem minden egyházmegyében. 1956 után, a kettős kezelés megszűntével azonban hoszszabb időre megszűnt az egyházmegyei levéltárak rendszeres feltárása, sőt helyenként az állagmegóvás munkája is. Az 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelet, illetőleg az ennek végrehajtásáról intézkező 30/1969. (IX. 2.) számú kormányrendelet lehetőséget adott arra, hogy azok a szervek és szakterületek, amelyek nem akarják levéltári anyagukat általános levéltár őrizetébe adni, hanem azt maguk kívánják őrizni, és a levéltár rendeltetésszerű működéséhez szükséges személyi és dologi feltételeket biztosítják, szaklevéltárakat létesíthessenek. A római katolikus egyház levéltárait a 16/1970. (XI. 29.) MM számú rendelet alapján a művelődésügyi miniszter 1970-ben szaklevéltárakká nyilvánította. Ettől kezdve a magyarországi római katolikus egyház három főegyházmegyében (esztergomi, kalocsai és egri) egy prímási, két érseki és két főszékesegyházi káptalani levéltárat tart fenn (az egri főszékesegyházi káptalan levéltárát már korábban, 1964-ben, örök-letétként a Heves Megyei Levéltárban helyezték el). Ezen kívül az egyházmegyei székhelyeken nyolc püspöki és hat székesegyházi káptalani levéltár is működik (a váci, a csanádi és a hajdudorogi káptalan levéltárát az ottani püspöki levéltárakban őrzik), valamint egy társas-