A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Hozzászólások:

Azt hiszem, ez egy olyan határozat, amely elismerést érdemel. E határozat végrehajtása során elkészült egy távlati terv a történeti források közlésére, az Országos Levéltár előterjesztésében. Ezt megvitatta először az Akadémia Történettudományi Bizottsága, azután az Akadémia II. osztálya, s bizony kiegészítésekkel el is fogadta. A távlati terv jelenleg ebben a stádiumban van. Az elfogadott tervezet időrendi korszakot különböztet meg. Az elsőt Mohácsig, a másodikat a Mohácstól 1 848-ig, a harmadikat 1 848-tól 1944-ig, a negyediket pedig a felszabadulás utáni korszakra vonatkozóan. Mind a négy korszakra összeállításra kerültek a legfontosabb forrásközlési témakörök. Miért nem történt semmi további ebben az ügyben? Ennek a magyarázata a következő. Felmerült, hogy történelmi múltunk és nemzeti tudatunk vizsgálatára alakuljon egy új országos kutatási főirány, s ez lenne a gondozója a forrásközlési távlati tervnek is. Az új kutatási főirányt azonban máig nem fogadták el véglegesen, s így a forrásközlési tervezet valamelyik Íróasztal fiókjában várja a megvalósulását. Ebben a várakozási időben, különböző szintű szervek helyi terveket készítettek házi használatra. Országos összehasonlítási, viszonyítási alap nélkül, kiterjedt felmérés híján pedig el lehet-e dönteni, mit érdemes elsősorban kiadni, tizedjegyzéket, hagyatéki leltárakat vagy más forrásokat. , Lehet-e forrásközlési tervet az ország valamennyi levéltára számára készíteni? Olyan-e a levéltárügy jelenlegi helyzete, hogy egy ilyen célt meg lehet valósítani? A Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya már fióklevéltárnyi létszáma folytán sem tudja a szervező központ szerepét ellátni. Más kérdés, hogy hivatott lenne segítséget nyújtani. - Ismeretes az, hogy mire képesek a levéltárak? Milyen kapacitást tudnak forrásközlésre fordítani? Mert amíg ezt nem tudjuk, addig eléggé ingatag talajon állunk. Bocsánat, én nagyon aggódom amiatt, hogy nincs a megyei levéltáraknak olyan kapacitása, amely jelentős lenne forrásközlési sorozatok kivitelezéséhez, s különösen nincs, ha figyelembe vesszük, hogy milyen egyéb feladataik vannak a levéltáraknak. Befejezésül én is csak azt mondom: nagyon kívánatos lenne, hogy amíg nincsen egy országos forrásközlési terv, legyjen legalább a levéltári terület számára, és ahhoz az, ami itt most elhangzott, jól felhasználható. Sőt, a későbbiekben egy valójában kivitelezésre kerülő országos tervezet is kénytelen lesz figyelembe venni, a maga elgondolásába beleépíteni az itt elhangzottakat.