A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

ELŐSZŐ Több, mint három évtizede múlt, hogy a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének levéltáros tagozata felfüggesztette működését. Az elmúlt emberöltőben sokat változott és kiterjedt a levéltárak tevékenységi köre, a levéltárosok élete. Egységes levéltári hálózat alakult ki, amelyben az állami, tanácsi, gazdasági szervek, egyesületek és intézmények anyaggyarapitási, rendezési és segédletkészitési munkáját az erről szóló törvények és rendeletek határozzák meg. Egységes szemlélet jegyében folyik országszerte az iratanyagok sokoldalú ügyviteli és tudományos feldolgozása. 1969. óta törvényerejű rendelet szabályozza a levéltárak feladatkörét az igazgatás, feltárás és közművelődés terén. A régi „nagy" levéltárosok, akik a felszabadulás után nagy ügyszeretettel és fegyelemmel, sok esetben egyéni érdekeik rovására is vállalták a begyűjtés és rendszerezés nehéz, nemritkán hálátlan feladatát: ismereteiket összefoglalva Magyarországon megindították az egyetemi levéltáros képzést, amelyet azóta szervezett középkád er képzés egészít ki. Mi, mai levéltárosok, midőn könyvtáros kollégáinkkal közös érdeklődésünk alapján a viszonylagos kis létszámú levéltáros társadalom képviseleti szerveként megalapítottuk a Magyar Könytárosok Egyesület Levéltári Szekcióját, azt az öntevékeny szakmai továbbképzés, tapasztalatcserék fórumává kívánjuk fejleszteni. Legfontosabb célkitűzésünk szorosan egymásra utalt nemzedékek ismereteinek hasznosítása, s az irattermelés korszerűsítéséből adódó, minőségileg új levéltári tevékenység körvonalazása és meghonosítása. Tudatában vagyunk annak is, hogy társadalomtudományok és a közművelődés a levéltárosoktól az eddiginél szélesebbkörü forrásfeltárást és forráskiadásokat követel, mégpedig gyorsított ütemben. A múltbelihez képest sokszorosára duzzadt információk tudományos feltárásra alkalmassátétele újfajta áttekintési eljárások bevezetését, segédletkészítési gyakorlatunk megújítását igényli. Mindez feltételezi, a tömeges iratvédelmet, s ennek végzésére hivatásszerűen felkészült káderek képzését. Úgy véltük, hogy az előttünk álló feladatok garmadához képest kicsiny létszámunk és csekély anyagi erőnk okán késedelem nélkül napirendre kell tűznünk a levéltári törvény életbelépése óta szerzett évtizedes tapasztalataink közkinccsé tételét. Át kell adni ismereteinket ezen hivatást