A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Gyáni Gábor: A levéltári adatbank elvi problémái

szolgáltatói funkció); 3. végül meg kell szervezni az adatbankban tárolt információkat elsődlegesen hasznosító kutatások eredményeinek, valamint teljes módszertani-technikai apparátusának az adatbanki visszacsatolását, mind a tárolását, mind a visszanyerhetőségét (másodlagos szolgáltatói funkció). Az adatbank-építés pusztán technikai, műveleti kérdéseinek a tisztázottsága még nem oldja meg a stratégia általános irányvonalának a dilemmáját. Nevezetesen, hogy hosszú távra szóló átfogó célkitűzések, kutatási problémák, vagy rövid távon gyümölcsöző részfeladatok kerüljenek-e az adatbank tevékenységének előterébe? Ha ugyanis a távlatos céloknak jut az elsőbbség, - az adatbank miben sem tér el a levéltár hagyományos intézményétől, s mint ilyent, a történeti feldolgozómunkához merőben külsődleges és esetleges kapcsolatok fűznek majd. A másik esetben viszont az adatbank-építés már kezdettől alárendelődik egyetlen vagy kevés számú kutatói kérdésfölvetésnek, amelynek kiszolgálásával funkcióját végérvényesen be is tölti. Mindkét megoldásnak egyformán vannak előnyei, de hátrányai is. Az éppen aktuális kutatási problémáktól függetlenülő stratégia sokat hangoztatott előnye, hogy használóinak mindenkori potenciális igényeit ígéri kielégíteni. Az így felépített adatbank már ezért is eleve elzárkózik az adatok felvételének bármiféle előzetes koriátozásától vagy másképpen specifikálásától, ami az adatbanképítés másik formájának a velejárója. Szükségtelen itt most mélyebben belebocsájtkoznunk, hogy az adatbank-építés iménti változatai közül mikor és hol melyik bizonyul járhatóbbnak, és ami egyáltalán nem mellékes: anyagilag is megoldhatónak. Az e kérdésben kibontakozott nemzetközi vita mindenesetre azt sugallja: elméletileg létezik olyan stratégia is, amely lehetőség szerint képes összeegyeztetni e két különböző eljárás külön-külön jelentkező előnyös oldalait egyetlen adatbank keretében is. Nevezetesen úgy, hogy az adatbank problémaegészekből, komplex kutatási kérdésekből indul ki munkája megtervezésekor, amelyeket azután értelmes, önmagukban is megálló részcélokra bontva szakaszosan valósíthat meg. így biztosítható lenne, hogy az adatbankból kikerülő termék, az output rövid távú céloknak éppúgy megfeleljen, mint a közép vagy hosszú távú kutatási programoknak. De térjünk vissza a levéltári adatbank kérdésköréhez. Elsőként is világosan látni kell, hogy tulajdonképpen melyek azok a források, amelyek egyáltalán alkalmasak gépi feldolgozásra. Elsőrendűen azok a főleg a prestatisztikus korszakban keletkezett összeírások tarthatnak számot érdeklődésünkre, amelyek már tömegességüknél fogva is nehezen vagy egyáltalán nem aknázhatók ki manuális munkamódszerekkel. Az említett, elsősorban a történeti demográfia érdeklődési körébe vágó forrásokat Fügedi Erik egy néhány évvel ezelőtti kutatási beszámolójában részletesen is taglalta. De a lista ezzel még koránt sincs kimerítve. Hazai viszonylatban gépi adatfel-