A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Halasi László: A nemzeti bizottság iratai

tári iratanyagnak, például a főváros polgármestere iratainak a felhasználásával. A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyveinek közzétételekor súlyt helyeztünk arra, hogy a Budapesti Nemzeti Bizottság - s a kötetben szereplő kerületi nemzeti bizottságok - tagjairól rövid életrajzi leírást is közöljünk, természetesen a rendelkezésre álló lehetőségek keretei között. Nem lenne ugyanis teljesnek tekinthető a nemzeti bizottságokról a dokumentumok fényében kialakítható kép, ha az olvasónak nem nyílna közvetlen lehetősége arra, hogy arról is tájékozódhasson, kik is voltak azok az emberek, akik egyik vagy másik döntés kialakításában szerepet játszottak; honnan jöttek, illetve a későbbi fejlődés folyamatában hova jutottak (függetlenül attól, hogy az életút egyes állomásai pozitívnak tekinthetők-e vagy sem). „A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946* című dokumentumkötetünk megjelenésekor a könyv vitájának résztvevői is aláhúzták ezt az igényt, hangsúlyozva, hogy nagyrészt feledésbe merültek a nemzeti bizottságok tagjainak a nevei. Ezt a szempontot is figyelembe véve döntött úgy levéltárunk vezetése, hogy kísérletet teszünk az összes budapesti nemzeti bizottság névsorának összeállítására és tagjaik legfontosabb (mindenekelőtt a korszakra koncentrált) életrajzi adatainak összegyűjtésére. Ezen elhatározás alapján került kiadásra 1980-ban a Hazafias Népfront támogatásával a „Budapesti közéleti névmutató 1945—1950" című életrajzi összeállításunk, mely annyiban túl is lépett a fenti célkitűzésen, hogy nem csupán az 1945-1949 közti időszak nemzeti bizottsági tagjainak, hanem az 1949- ben alakult Magyar Függetlenségi Népfrontbizottságok tagjainak az adatait is tartalmazza. A kiadvány előkészítése számos problémát vetett fel. Döntenünk kellett abban a kérdésben, hogy harminc évvel Nagy-Budapest létrejötte után megmaradhatunk-e kutatásainkban a régi Budapest határai között, avagy túl kell azon lépnünk, annak ellenére, hogy Nagy-Budapest létrehozására csak a korszakhatár végén került sor. Arra az álláspontra jutottunk, hogy ez semmiképpen sem volna indokolt, tehát számolnunk kell az 1950- ben Budapesthez csatolt hét várossal és tizenhat községgel is. Ez természetesen megnövelte a munka nehézségeit, melyek ott kezdődtek, hogy számos területen gondot okozott a névsorok összeállítása, mert nem (vagy csak töredékesen) kerültek leváltárba a nemzeti bizottságok jegyzőkönyvei és iratai, s ezek a népfrontbizottságok esetében nem is kerülhettek levéltári megőrzésre. A nehézségek egyebek között arra ösztönöztek bennünket, hogy segítségül hívjuk a kerületi népfrontbizottságokat, valamint az egykori nemzeti bizottságok és népfrontbizottságok felkutatható tagjait, illetve hozzátartozóikat, így sikerült a több mint 2500 egykori nemzeti bizottsági és népfrontbizottsági tag túlnyomó részének életrajzi adatait összegyűjteni. A munka