A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Bán Péter: A dézsmajegyzékek új forráskiadásáról

BÁN PÉTER: A dézsmajegyzékek új forráskiadásáról Az egyházi tizedjegyzékek kiemelkedő forrásértékét nem kell különösképpen bizonyítani. Megtették azt már elődeink, kivált IIa Bálint, aki alaposan indokolta adataik nélkülözhetetlenségét a gazdasági termelés, a társadalmi rétegeződés, az árak és mértékek, a települési folyamatok vizsgálói számára.

1 Szabó István Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromainak publikálásakor a nyelv-, illetve névtörténeti tanulságokra hívta fel nyomatékosan a figyelmet.

2 A Heves megyei Levéltár 1 979 végén kezdte el a történeti Heves és Külső-Szolnok vármegye területét érintő tizedösszeírások anyaggyűjtését. Úgy véljük, hogy vállalkozásunk kiegészítheti, pontosabbá teheti azt a képet, amelyet N. Kiss István „1 6. századi dézsmajegyzékek* c. forráskiadványából nyerhetünk.

3 Mi is a török korral, egészen pontosan 1548-cal indítjuk sorozatunkat, de nemcsak egyes időmetszeteket tervezünk közölni, hanem egymást követő füzetekben minden esztendő lajstromait, amelyekből a források hozzáférhetőek, felkutathatók. A 16-17. századi dézsmajegyzékeket ismert módon a Magyar Kamara készítette, s jelenleg az Országos Levéltárban találhatók.

4 Az 1700-as évektől, amikor a tizedszedés visszakerült a püspök kezébe, összeírásaink az Egri Érsekség Gazdasági Levéltárában vannak; iratanyagát negyedszázada a Heves megyei Levéltár kezeli.

5 A dézsmaösszeírások publikálásában még nem alakult ki egységes módszer. A két eddigi legfontosabb kiadvány közrebocsátói közül Szabó István elsősorban a névanyag, N. Kiss István a termésadatok szem előtt tartásával szerkesztették köteteiket. Véleményünk szerint nem szorítható a második vonalba sem a gazdaság- s társadalomtörténész, sem a nyelvész kutatási szempontja. Ez évben induló füzeteinknél mi a kombinált megoldást egy táblázatos formában gondoltuk megtalálni, melyben az adózó települések és családfők neve mellett egységes, viszonylag áttekinthető szerkezetben tanulmányozhatók a kirótt tized számadatai. Emellett - abból a célból, hogy további könnyítést adjunk a feldolgozó munkához - félkésztermék-jellegű statisztikai táblákat készítettünk, anélkül azonban, hogy ezzel bármiféle elhamarkodott következtetést kívánnánk erőszakolni köteteink használóira.

6 Kérdés, miként valósíthatók meg részleteiben e közlési elvek. A földrajzi nevek, azaz a dézsmakerületek (districtus-ok), másnéven dézsmakések (cultellus-ok) vagy járások (processus-ok), és a falvak-oppidumok nevei a táblázatok fejlécei is egyúttal. Ezért ezeket először mai nevükön adjuk meg, majd zárójelben a korabeli névhasználat és írástechnika szerint. Ha a település