A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Benczéné Nagy Eszter: Gondolatok a hagyatéki leltárak forráskiadásának szükségességéről

idegenkedés. Egyértelműen leszűrhettük azt a következtetést, hogy az életmód, életforma, műveltségi viszonyok változásához nem elegendőek a bővülő és megváltozott gazdasági lehetőségek, hanem abban igenis központi része van az embernek, aki a maga teremtette lehetőségekkel végső soron létrehozza, fejleszti és fel is használja azokat. Éppen emiatt - minden esetleges hiányossága ellenére is - az anyagi kultúra történetének a hagyatéki leltárakat igen fontos forrásainak tartjuk. Jó néhány évszázadra visszamenőleg pontos képet tudunk rajzolni a statisztikák, összeírások segítségével az adók mennyiségéről, a lakosság lélekszámáról, a terméseredményekről, az árakról, a katonatartás okozta nehézségekről, és sok más számszakilag is mérhető dologról, de a jobbágyparaszti, polgári mindennapokról már korántsem ilyen egyértelműen világos a kép. Az egyszerű, a mindennapi munkáját végző dolgozó embert sokkal nehezebb megtalálnia a történelmi törvényszerűségek mozgatórugói mögött. - Sem a dicális, sem a regionális, sem az uradalmi összeírások nem tekinthetők teljesen hitelesnek, de a többféle összeírás összehasonlításával, elemzésével mégis igen sokat megtudhatunk egy-egy vizsgált településről, egy-egy időszakról, de jóval kevesebbet az emberről, aki abban a korban élt és dolgozott. Jóval nehezebb képet rajzolni a hétköznapokról, azokról a hétköznapokról, amelyekben az emberek alkotó, cselekvő tevékenysége során az objektív körülmények által determinálva létrejött a gazdálkodásnak az a rendszere, a termelőeszközöknek az a színvonala, amelynek nyomán kialakult az a bizonyos társadalmi hierarchia, amelyek együttesen végső fokon befolyásolták az adott életmódot, s erre visszakövetkeztetni legnagyszerűbben a hagyatéki leltárak segítségével lehet. Végső fokon az eddiginél jóval nagyobb gondot kellene fordítani a hagyatéki leltárak feldolgozására, vele együtt az osztálylevelek, végrendeletek, móringlevelek vizsgálatára is, melyek az egyénre, az emberre koncentrálnak. Ez a feldolgozás - mint ahogyan azt már a gyakorlatból is tudjuk nem látványos, hanem igen is gondos, kitartó munkát kíván. A leltárak feldolgozásánál gondot jelentett az, hogy ennek a kutatási területnek nincsen kialakult levéltári-történészi kutatási módszere, a feltárásnak nincsenek egységes szempontjai, és bizony elég kevés az ebből a témakörből megjelent publikáció és forráskiadvány is. Egyedül a néprajztudomány foglalkozik a leltárak módszeres feldolgozásával, természetesen a néprajzi szempontok elsődleges érvényesítésével. Nehezíti kutatásunkat az is, hogy sok inventárium a levéltári anyagban nem együtt található, így felderítésük is igen időigényes. Minden probléma ellenére úgy látjuk, hogy feltétlen szükséges lenne a hagyatéki leltárakat minél nagyobb számban publikálni. Amennyiben lehetőség van publikálásra, önkéntelenül is adódnak kérdések, melyekre választ vár a témával foglalkozó