A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Trócsányi Zsolt: A Habsburg kormányhatóságok iratai 1690-1848

párt" csapott össze. Ebben az esetben megmaradt Bornemissza János erdélyi udvari alkancellárnak az ügyben a döntés előtt folytatott hivatalos és magánlevelezésének egy része is,az ülés jegyzőkönyve és a felségelőterjesztés érdemben erősen eltérő fogalmazványai is, az utóbbiak készítésére vonatkozó egyes dokumentumokkal együtt. Nem kívánom most az időt a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis hatáskörének elemzésével igénybe venni, annál is kevésbé, mert ez felszólalásom érdemi mondanivalójához nem szükséges. Úgy hiszem; a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis 1711 és 1740 közti anyaga méltó a kiadásra. Feltehetően ugyanez lesz az eredmény az 1741 és 1761 közti anyag feltárásánál is. A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis-nál nyert tapasztalataim alapján végeztem inkább csak szondázásnak minősíthető vizsgálatot a Ministerialkonferenz in rebus Hungaricis, tehát a Magyarország speciális ügyeivel foglalkozó miniszteri konferencia iratanyagára nézve is. A Vorträge an den Kaiser 1711 előtti anyagában ilyen irományanyag is található - több, mint az ugyanabból a korból való erdélyi anyag, bővebb tájékoztatással is, de szintén töredékesen. Feltételeztem tehát, hogy a Magyar Udvari Kancellária levéltárában is van ilyen felségelőterjeszté*-anyag, mint amilyennek létét az Erdélyi Udvari Kancellária Levéltárában konstatáltam. Bélay Vilmos kollégám, a Magyar Udvari Kancellária Levéltárának országos levéltári referense, a Magyar Udvari Kancellária Levéltár Originales referadae elnevezésű állagára irányította a figyelmet. Az állagban végzett szondázás eredményes volt: jócskán kerültek elő belőle jellegükben a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis felségelőterjesztésével lényegében azonos iratok. Az ezek után bizton kimondható, hogy Magyarországra és Erdélyre vonatkozó legmagasabb szintű döntések iratanyaga (1711 előtt töredékesen, 1 711 -tői 1761 -ig, az államtanács - Staatsrat - megalakulásáig feltehetően teljesen) összegyűjthető. Erdélyre vonatkozóan ez az anyag 1 740-ig fel is van tárva. Legfeljebb ott merülhetnek fel kételyeink, hogy a Directorium in Publias et Cameralibus 1 749-i megalakulása és 1761 közt milyen intenzitású működést fejtettek ki a magyar és erdélyi ügyeket tárgyaló Ministerialkonferenz-ek? A Directorium hatásköre elvileg nem terjedt ki a magyar korona országaira, az eddigi szondázások szerint azonban a Ministerialkonferenz-ek iratanyaga 1749 után némileg megcsappant. Becsléseim szerint a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis 1 711 és 1761 közti iratanyaga (a szükséges kritikai apparátussal együtt) kb. 2, egyenként 20-22 szerzői ívnyi kötetet tenne ki. A magyarországi ügyekkel foglalkozó Konferenz-é ennek talán kétszerese lenne. Gondoljuk akkor végig: milyen lehetőségeink adódnak az 1761 utáni közel egy évszázad olyan iratanyag kiadásában, amelyek az 1761 előtti